Az egyik ilyen, hogy az elmúlt közel fél évszázad folyamán milyen előkelőségekkel bulizott és kikkel vacsorált (esetleg ebédelt) együtt a sztárszínész, aki szegény sorból és Maurice Joseph Micklewhite-ból küzdötte fel magát a mindenki által jól ismert Michael Caine-né.
Michael Caine-nek közel fél évszázados filmes és társasági karrierje során megadatott, hogy együtt vacsorázzon Barbra Streisanddal, együtt mutatkozzon a Beatlesszel és a Rolling Stonesszal, együtt bulizzon John Lennonnal, és Abramovics páholyából drukkoljon a Chelsea-nek. A híres és/vagy dúsgazdag ebéd- és vacsorapartnerek sora még hosszan folytatható (folytatja is a szerző), meg azoké a filmipari segéderőké (ügynököké, egyebeké) is, akik sokat tettek azért, hogy e nem mindennapi karrier lankadatlanul virágozzék. Az önéletrajzíró színész egyik felettébb idegesítő szokása az állandó köszöngetés (mint akit megtámadott az Oscar-kór), a másik pedig, hogy nem telik el úgy bekezdés, hogy ne derülne ki valamilyen hírességről, hogy micsoda országos (sőt kontinenseken átívelő) cimborája is a szerzőnek. Szerencsés ember az, akinek ennyi jó barátja akad, és a jó barátok közt ennyi a milliárdos és a private jet-tulajdonos. Sűrű felemlegetésük azonban azt a - bizonyára téves - képet festi a főhősről, hogy egy kis urizálásért nem megy a szomszédba (a szomszéd is nyilván jó barát). És ez nem minden, mert egyedülállóan gazdag ismeretanyagra tehet szert Caine könyvéből az is, aki a színész életpályáját ingatlanvásárlásainak és éttermi befektetéseinek tükrében mérlegelné.
Egyesek úgy dicsérnek, hogy nincs benne köszönet, mások meg úgy gyakorolnak önkritikát, hogy az csupa vállonveregetés. Egészséges életszemléletének hála Michael Caine az utóbbiak közé tartozik. Jelszava a "jót vagy semmit" - magáról éppúgy, mint másokról. Az egyensúly kedvéért azért esik némi szó egy elbaltázott házasságról, a hosszú éveken át tartó ivászatról és a kizárólag a lóvéért elvállalt filmekről. Egyike ezeknek a Cápa 4. is - az egész könyv talán legsokatmondóbb epizódja, amikor Caine arról ír, hogy a Hannah és nővéreiért kapott Oscart azért nem tudta átvenni, mert épp a Cápa 4-et forgatta a Karib-szigeteken. Kicsi és mellékes epizód ez, a közelébe sem ér a királynős, a John Wayne-es vagy a Frank Sinatrá-s anekdotáknak. Persze hogy nem ér, mert nincs benne se sztár, se gazdag ember, csak a megfejtés, egy a sok közül, hogy Caine miért ilyen kitartóan menő. Talán azért, mert az ordas nagy gagyi és az ordas nagy Woody neki egyre megy. Nem kell nagy ügyet csinálni a dologból; játszani kell, elvégre azért fizetik az embert. És ha írni nem is, játszani, azt nagyon tud.
Fordította: Bozai Ágota. Libri, 2011, 381 oldal, 3990 Ft
