Gárdos Péter: Hajnali láz

Könyv

Miklóst kétszer ítélték halálra, de csak egy élete volt. A huszonöt éves magyar fiatalember a belseni koncentrációs tábor túlélőjeként, alig három héttel a háború után Svédországba került, ahol az orvosok súlyos tüdőbetegséget diagnosztizáltak, hat hónapja maradt. Nem készült a halálra, épp ellenkezőleg: 117 levelet írt olyan magyar lányoknak, akik egykor földijei voltak, és hozzá hasonlóan valamelyik svéd rehabilitációs táborban töltötték mindennapjaikat. De nem holmi kedves locsogás céljából ragadott tollat - feleséget keresett, akivel otthon újrakezdheti az életét. Talán a makacs élni akarás, a folytonos tiltakozás volt a titka. Folyton leveleket írt, meg verset, cikkeket. Hithű kommunistaként várta a gyógyulást, miközben a sok levelezőtárs közül csak egy maradt.

Gárdos Péter - igen, az Uramisten, a Szamárköhögés és A porcelánbaba rendezője - első regénye édesapjának állít emléket. "Az ügyetlenségeiben felmagasztosult szerelem" tanúbizonyságául szolgáló levelek létezéséről ötven évig nem tudott a szerző, szülei a történet szereplőihez hasonlóan eltették egy dobozba a múltat. Gárdos szaggatott - néhol zavaróan töredékes - levélregénye az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, ami a filmszerű epizódleírások, na meg a jól bevált késleltetés eszközével teremtené meg a feszültséget, de izgalom vagy rendkívüli szenvedély helyett csak szépelgő, hosszúra nyújtott szerelmes történet marad. A karakterek sem kellően árnyaltak, a főszereplők központi szerepe a sok mellékszereplőt a villanásnyi snittek szintjére degradálja - kár, igazán érdekes figurák tűnnek el két helyszínváltás között. Pedig az alapsztori ígéretes, az aparegény kezdő oldalain még bizakodunk, hogy valami újat kapunk, hogy ez most nem az a lerágott csont lesz. De nem, aHajnali láz egyszerű, nyelvében is minimalizmusra törekvő, szép szerelmes történet, olyasféle, amitől már mindannyiunk könyvespolca jócskán roskadozik.

OlvasóSarok, 2010, 314 oldal, 2990 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.