Nehéz nem belecsúszni az olyan közhelyes hasonlatokba és gondolatkörökbe, mint Jane Austen (vagy Agatha Christie Miss Marple-je), békés angol kisváros, háztartási, házias és háztáji gondok, pletyka és kicsiny szenvedélyek, realista részletmegfigyelések… Mindez igaz ugyan, de nem jellemzi elég jól Rowling regényét. Kiváló munka: valóban a (jelenkori) angol városka társadalmi körképe, remek figurákkal és ízes történetekkel, s valóban, mintha csak a múlt századok angol realizmusának folytatója volna.
Nem biztos, hogy több ennél – de hát ez is bőven elég.
Akik szerették (vagy nem szerették) Rowling Harry Potter-regényeit, amelyek az ifjabb korosztályokat szólították meg (a hatévesektől a tizenhat évesekig), azok fel kellett, hogy figyeljenek arra, milyen ügyes a szerző: az olvasót minduntalan elgondolkodtatja, hogyan képes feszültséget teremteni, onnan idillikus nyugalomba váltani, úgy leírni (embert, tárgyat, épületet, tájat, bármit), hogy ne veszítsük el az érdeklődésünket, és miféle apró, színes és humoros részletekkel fűszerezi a történetet. Hogy mekkora profizmussal szövi a cselekményt – az egyik szálat felfüggeszti, újat indít, összefonja őket, vagy halogatja a találkozást és így tovább. A Harry Potter-sorozat ellenfeleinek is el kell ismerniük, hogy Rowling mesterségbeli tudása élvezetessé, olvasmányossá és mindvégig érdekessé varázsolja ezeket a szövegeket (sőt: éppen ez a tudás szokott lenni a fő vádpont – hogy túlságosan is profi, hogy túl könnyen elcsábítja olvasóit).
De Rowling igazi erőssége – itt, ebben az „igazi”, felnőtteknek szóló és „komoly” regényben – a részletgazdagság és a tágasság. Egy kis példa a részletekre: a szociális munkás, Kay, az irodában üldögél. „A gyermekvédelem szűk, zsúfolt szobájának olyan szaga volt, mint a romlott tejnek, mert Alexnek és Unának az volt a szokása, hogy a sarokban álló, depressziós kinézetű jukka dézsájába ürítették a kávéscsészéjük üledékét.” Olyan megfigyelés ez, amihez éles szem és gondos odafordulás szükségeltetik; és aki ezt a regény szövegébe beleírja, az jól veszi észre, hogy hogyan lehet jellemezni a rutin, a fáradtság, az oda nem figyelés világát, az otthonossággal vegyes nemtörődömséget, a látszatok és a kietlenség atmoszféráját. A mű telis-tele van efféle apróságokkal, s az olvasó, ha akar, könnyen elmerülhet ezek ízlelgetésében – ha akar, átsiklik rajtuk, és a történet(ek)re összpontosít; mindenesetre ezekből áll össze a légkör, a hangulat, az enyhén szorongató, kicsit kellemetlen összkép, ami a regény lapjain nyüzsgő embereket és tetteiket karakterizálja.
Pagford bájos városkája a regény lapjain rendkívül tágas is: Rowling rengeteg szereplőt mozgat (egy idő múlva már könnyedén kiigazodunk közöttük). Tisztes jómód, nyugodt, polgári élet? Nemcsak – a szomszéd városka szélén lakótelep nőtt ki, ahol szegény sorsú munkások és kitörni vágyó lecsúszottak, drogosok és lézengő munkanélküliek is élnek; s a szabályozott, begyakorolt rítusok szerint élő középosztályt is egyetlen váratlan esemény billenti ki a ritmusból. A cselekményt beindító történés egy fiatal (negyvenes) ember halála, ami miatt a városi képviselő-testületben „átmeneti üresedés” lesz. A bonyodalom maga a helyre pályázók helyezkedése, ügyetlenkedése, kavarása és színvallásai körül forog, s hozzá betekinthetünk a városka ügyeiben elfoglalt álláspontokba – nem valami érdekfeszítő sztori, de (túl azon, hogy a cselekményvezetéssel Rowling mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést) számtalan (és nagyon különböző típusú) konfliktusba avatódunk bele, a kamaszok világától az idős nemzedékig, a legszegényebbektől a tehetősekig minden rétegről, csoportról, társaságról kapunk valami (mégoly felületes) képet. Hogyan rendeződik át, hogyan alakul újra a struktúra, ha egy elem kiesik? Mik az újraszervezés mechanizmusai? Ki hogyan helyezkedik, és miért? Rowling jól érzékeli, hogy ennek felmérése csak ilyen tágas perspektívával, a lehető legtöbb társadalmi szegmens feltüntetésével lehetséges. Ha címkéket akarnánk aggatni rá: társadalmi regény; szociológiai regény; realista regény; mindegy. Nemcsak ügyes, profi – okos szerző is. És nagyszerű művet írt.
Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin. Gabó, 2012, 573 oldal, 3990 Ft.
