Mindhárom dráma hívható történelminek, sőt, nemzetinek is abban az értelemben, ahogy Térey magyartrilógiája az: nem lehet róluk az ábrázolt múltról, a magyar huszadik századról való tudás nélkül beszélni. Trilógiának is tekinthetőek, igaz, hogy Závada regénytrilógiájából csak kettő van átfedésben a darabok eredetijeként szolgáló művekkel (a Magyar ünnep az Idegen testünk alapján íródott, nem pedig a Milotából).
Szimpatikus a darabok gondolkodása a történelemről (például hogy milyen kudarcok teszik a fajvédőt), és a hiányosságokért akár kárpótolhatna is a regényekből kölcsönzött gazdag nyelv és a hiteles részletek. De ettől még zavaró marad, hogy bizonyos szereplők egyértelmű erkölcsi fölénye miatt olykor didaktikussá válnak a konfliktusok, és legtöbbször zárójelbe kerül azoknak az érzelmi igazsága, akikkel történetileg nem szeretnénk azonosulni. A Jadviga párnájának naplójában egymást kommentálják a bejegyzések szerzői, mint a középkori margináliák írói, felülírva a köztük lévő időtávolságot. Ez a regény meghatározó és jól sikerült húzása, a dráma szempontjából viszont nem szerencsés, hogy megmarad a naplómotívum, mert nem tud olyan nézőpontváltásokkal élni, mint a regény. Rátelepszik még a cselekményre egy görög kórus is, amely hajlamos bizonyos igazságok kimondására, és majdnem olyan, mint egy primer mesélő - bár ennél azért Závada rafináltabb. A szereplők apolitikus életére is erősen kiható történelmi háttérnél egyértelműen kidolgozottabb a móriczos privát szál, a magyar Bovaryné-történet.
A két másik drámát, a Magyar ünnepet és a Janka estéit ismét egy nő, Weiner Janka alakja köti össze, noha nem egészen ugyanaz a Janka. Az előbbi szalonjában "igen magas erkölcsi nívó uralkodik", a feddhetetlen, frappáns házigazda úgy ítéli el a trianonozást, ahogyan az talán csak mai nézőpontunkból lehetséges. A harmadik darab Jankája ennél öszszetettebb. Az éles eszű, szexi, emancipált nőt libidója vagy ambíciója egyáltalán nem arra űzi, amerre morálja vezetné. Megrázó, ahogy az őt hiába szerető férfit még el is árulja későbbi férjéért, miközben felsejlik, hogy - Jadvigához hasonlóan - talán csak nő mellett talált valódi meghittségre. Bár a kar szerepe itt is zavaros és túlterhelt, a Janka estéi (az alapjául szolgáló A fényképész utókorából is következően) a legösszetettebb dráma. A korábbi józan nő, az áldozat is elnyomóvá válik, nem képes elfogadni fia homoszexualitását. Itt - a kart kivéve - nincsen erkölcsi megmondó, mint korábban Weiner Janka, minden szereplő áldozat és elnyomó egyben. Innen lenne érdemes folytatni.
Magvető, 2012, 380 oldal, 3290 Ft
