Könyv

Hakan Nesser: Az utolsó csepp

  • - banza -
  • 2017. február 19.

Könyv

Az 1950-ben született svéd író nálunk (noha eddig 5 kötete jött ki magyarul) kevésbé népszerű, mint a zsáner más északi képviselői. Érdemtelenül. Könyvei egyrészt tökéletesen tartalmazzák az ún. skandináv krimi műfajának jellemzőit (a cselekmény elsősorban a rendőrség munkáját követi; „kritikai realizmus”; a bűn végső oka mindig a múltban keresendő). Másrészt mélyen filozofikus, de ez nem csap át lapos bölcselkedésbe.

A borzalmas bűnök meghökkentő banalitása a fő témája könyveinek, és többek közt éppen ez bénítja le a rendőröket, akik az „igazságot” keresik. De mint Ruth, a könyv elején 28 késszúrással meggyilkolt, tökéletesen jelentéktelen Leverkuhn lánya mondja: „Minek örökké turkálni, és undorító dolgokat előásni? Ha az igazság valami szép gyöngyszem volna…, akkor igen, akkor érteném…” Vagy egyik másik Nesser-hős, a főfelügyelő, az immár nyugdíjas Van Veeteren szavaival: „Ha elég mélyen ásunk le a sivár valóság talajába, ha le­ásunk egész a bűn rétegéig, ott csak a vigasztalanul fekete üledéket találjuk.”

Így aztán szinte annak drukkolunk, hogy a bűnös sose lepleződjön le. Nesser a rendőröket is a teljes ismeretelméleti depresszió állapotában ábrázolja. Reinhart detektív szerint a rendőr: „vak teknősbéka, aki egy hógolyó után kutat a sivatagban.” És ha valami csoda folytán mégis megleli, inkább undorodva hagyja elolvadni a kezében. Ez a csoda bekövetkezik persze ebben a bűnregényben is, de aztán kiderül, hogy talán mégsem. Ez Nesser egyszerű, mégis ravasz elbeszélő technikájának újabb kis remeklése.

Fordította Torma Péter. Animus, 2016, 262 oldal, 2980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.