Hány sajtpapír az élet?

Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban

Könyv

Gondolnánk, már éppen elég könyv, tanulmány, pamflet, visszaemlékezés és mélyinterjú készült a magyar sztálinista rezsim kiépüléséről és nélkülözhetetlen kellékéről, a sommásan csak ÁVO-nak nevezett politikai rendőrségről.

Nos, ha kételkednének abban, hogy lehet-e még újat mondani e témáról, akkor ajánlanánk figyelmükbe a fiatal történész munkáját, aki sok tekintetben formabontó módon közelít tárgyához - ráadásul azzal az igénnyel, hogy a laikus nagyközönség számára is jól érthetővé, sőt élvezetessé tegye. Mindehhez persze némileg szűkítenie kell a fókuszt - nem foglalkozhat túl sokat a kor politikatörténetével, a végig a kommunisták által animált pártharcokkal, a fokozatos hatalomátvétel részleteivel - de még ennyire sem a nemzetközi környezet változásával. Annál nagyobb merítést jelentenek a könyv anyagában azok az új kutatási eredmények (nem utolsósorban saját tudományos munkájának gyümölcsei), melyek révén sokkal pontosabban érthetjük, hogyan is működött a folyton változó nevű és sokféle alárendeltségben dolgozó "ÁVO".

Müller leírásából pontosan kiderül, miként jön létre a fővárosi és vidéki politikai rendészeti osztályok összevonásával a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (a voltaképpeni ÁVO), s mint lesz ebből két év múlva, a még mindig a Belügyminisztériumnak alárendelt Államvédelmi Hatóság (ama bizonyos BM ÁVH). 1949/50 fordulójára fejlődik ki a gyakorlatilag minisztériumi rangú (formálisan csak a Minisztertanácsnak alárendelt) önálló ÁVH, amit Péter Gáborék letartóztatása után folyamatosan visszaintegrálnak a Belügyminisztériumba - azzal az örvendetes eredménnyel, hogy a bekebelezett ÁVO gyakorlatilag ÁVH-s minisztériummá változtatja a belügyet. Közismert legenda (amit amúgy a Péter-ügy megkreálása során maguk Rákosiék kezdtek terjeszteni), hogy az ÁVH afféle állam volt az államban, mely (párt)kontroll és ellenőrzés nélkül működött. Márpedig a Müller által publikált esetekből is nyilvánvaló, hogy a legfelsőbb pártvezetés, így Rákosi szorosan rajta tartotta kezét az ÁVH működésén, amelynek napi munkáját is instruálta sajtpapírokra írt üzenetekkel. Arról most nem is szólnánk, hogy amikor úgy gondolta, gond nélkül fejezhette le a hatóságot, s állíthatott másokat az élére.

A szerző nem feledkezik meg arról sem, hogy afféle hosszabb-rövidebb miniportrékban jellemezze a szerv vezetőit - mindenekelőtt Péter Gábort, a szabósegédből lett magyar Cseka-főnököt, aki - persze Rákosiék és talán szovjet tartói jóvoltából - páratlan karriert futhatott be. Egészen 1953. január 3-ig, amikor (vendéglátója, Rákosi, Farkas Mihály és utóda, Piros László jelenlétében) megbilincselik, egyszer s mindenkorra véget vetve regényes pályafutásának. A könyvből az is kiderül, hogy Péter páncélszekrényében megtalálták féltve őrzött kincseit is: öt, amúgy indexen lévő Nyirő József-regényt.

Ráadásul Müller munkája nyomán az eddigieknél is világosabb lesz, hogy még Péter számára is évekbe telt, míg teljesen maga alá gyűrte a politikai rendőrséget - mindenkori konkurensei jobb esetben diplomáciai kiküldetésbe kerültek (mint Tömpe András), vagy éppen az egymást követő tisztogatási hullámoknak estek áldozatul (mint Rajk, Pálffy, Sólyom és mások). És persze az is nyilvánvalóvá válik, hogy Péter bukásának dacára a szerv rendületlenül folytatta működését - a forradalomig még hátralévő szűk négy évben már létrehozója nélkül. Ám Müller megjegyzései szerint pusztán az a tény, hogy az ÁVH behálózta az országot, még nem jelentette azt, hogy hatékonyan is működött. Miközben 1953 végén még a felnőtt lakosság húsz százalékáról vezettek kartotékot, a zömmel hevenyészve kiképzett állomány munkájában nem kevés kivetnivalót leltek gazdáik (aminek azután majd 1956 őszén lesznek következményei).

Végezetül Müller érdeméül kell feljegyeznünk, hogy bár a lehetőség kínálta magát, könyve nem alakul át horrorsztorivá - habár több ismertetett dokumentumból nagyon jól kihüvelyezhető, milyen brutálisan bántak a gyanúsítottakkal. Ehelyett számos korfestő jellegű, szinte anekdotikus sztorit kapunk - például Kádár János szinte regényes körülmények között zajlott letartóztatásáról, a Dunán úsztatott rejtélyes kémdobozokról, no és az 1954-es magyar-angolról tudósító riporterek lehallgatott telefonjairól. S ha már itt tartunk, meg kell említeni a jól összeválogatott képanyagot - az ÁVH balalajkaegyüttesének Mosonyi utcai fellépését megörökítő fotó láttán például joggal vélhetjük úgy: ebből ezért még kaphattunk volna némi repetát is.

Jaffa, 2012, 240 oldal, 3150 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.