Hiúságok vására: Akiért a száncsengő szól

  • 1999. február 4.

Könyv

Nincs karácsony bóvlik nélkül. Ha torzult is valamelyest a régi szlogen, a lényeg mit sem változott: csengőszán, festett dió és mogyoró, kreppvirgács, bűvös szagos gyertya sorjázik a gazdagon terített pultokon, a sínadrágba dermedt kiskereskedők csonkolt kesztyűben gyűrögetik az ezreseket.
Nincs karácsony bóvlik nélkül. Ha torzult is valamelyest a régi szlogen, a lényeg mit sem változott: csengőszán, festett dió és mogyoró, kreppvirgács, bűvös szagos gyertya sorjázik a gazdagon terített pultokon, a sínadrágba dermedt kiskereskedők csonkolt kesztyűben gyűrögetik az ezreseket.

Adventi köszörűk és dekopírfűrészek sírása közben kelt életre a nagy, fehér paraván, amivel a Liszt Ferenc téri kávézókat igyekeztek eltakarni a járókelők szeme elől. Ki gondol most a dupla feketével és sonkás szendviccsel, amikor szaloncukor-akasztót, irhakesztyűt, kecskebőr dobot, márkás parfümöt, polársálat, övre akasztható bőrtokot és kihűlt kürtőskalácsot lehet venni - ráadásul mindezt egy helyen. Egy egész évig szunnyadtak a portékák vecsési házak pincéjében, hogy idén újra kombik csomagtartójába kerüljenek, onnan pedig a nagy millenniumi zsibibe. Ünnepi díszbe öltözik a város: levedli megunt eklektikus köntösét, és elfóliázott pozdorjabodegák minimalista csuhájába bújik. A kapualjak, ötvenhatos belövések, új portálok és régi szuterénablakok helyett ezüstboák, árvalányhaj és villogó karácsonyfaizzók jelzik, hogy Budapestre beszökött a tél, Szent István körútján érkezett, és az év végi leltárig egészen biztosan köztünk marad.

Kásás hóban caplatunk egyik ugyanolyan standtól a másikig a mesterséges bőség utcájában. Az árukínálatot egyetlen megfontolás szerint válogatták: ha ellopják, üsse kavics. A többször kirakott és beszedett és elcsomagolt és megmutatott és visszaadott potenciális ajándékok szaga és állaga skanzenek és madárlátta püspökkenyér aurájának keveréke. A népi hímzéses terítőket is belengi a szantál füstölők, hezitáló leheletek párája. Vevő és eladó türelmetlen vakkantásokkal igyekszik távol tartani a hideget tüdejéből és a kínos gondolatot a fejéből, hogy mivégre is ez az egész?!

Hagyományosan a vásár utcája a családi és baráti szeretetrohamban meglódult költekező hajlamot és keresletet hivatott kielégíteni. Amit novemberben fedett helyen is meg lehetett volna venni, azt most egy fagyos körtúrával, kis tülekedéssel és csalódott kompromisszumokkal lezavarhatjuk. Hogy mindehhez miért kell meglévő és jól működő városi tereket papundekli díszletutcává varázsolni a belváros szívében, az Andrássy út legimpozánsabb részén vagy a Városligetben, az rejtély.

Elképzelhető viszont, hogy a kari-ajcsi-zsibire is lecsap az Y2K, az ezredév numerikus krízise. Nem a pénztárgépek fognak megbolondulni, hanem a plázák és centerek szipkázzák el a vevőket - mesterséges utca ott is van, plusz húsz fok, mínusz latyak, mindent egy helyen, korzózás közben. A városi terek visszanyerik az arcukat, eltűnnek a sűrűn tömött bódésorok, a fázós és szegényes kínálat. Forralt bort és sült gesztenyét fognak kínálni, önjelölt tűznyelők hevítik az ünnepi hangulatot, esténként más zenekar és dalárda fog a Liszt- szobor tövében koncertezni, tömve lesznek a kávézók, régi barátok jönnek össze egy italra, fűszeres grogot szopogatni papírpohárból a Vörösmarty téren. A bevásárlás? Azt elintéztük tegnap, néhány figyelmes apróság. Nem az a lényeg. Jönnek az ünnepek, és kicsit lazítunk.

Majd.

Most még vásár van. Esténként elrakodják a perui sapkákat és szűrterítőket, fehér bódék között csahos német juhászt sétáltató terepruhás csőszök dúdolnak - tél van, hó esik, és jönnek az ünnepek.

Varjasi Farkas Csaba

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.