Könyvmelléklet

Hollók, mórok, medvék

Michel Pastoureau: A fekete: egy szín története

Könyv

A francia művelődéstörténész 2008-ban írt s akkoriban nagy sikert aratott munkája letehetetlen olvasmány - de furcsa módon nem feltétlenül a főszöveg, hanem az apró lábjegyzetekben odavetett információk miatt. (Többek közt innen értesülhetünk az örököskaka - avagy libafos - színű ruhák rövid életű divatjáról is.)

A korábban többek közt a kék szín és a csíkos mintázat történetét megíró történész és címertanász hihetetlenül gazdag és izgalmas kultúrtörténeti apparátust mozgat meg, és ez feledteti, hogy néha ismétli önmagát, s hogy szükségtelenül kitér a kék szín valóban érdekes történetére is. (Sajnos az egyként kiváló fordítást lerontja, hogy Seláf Levente ragaszkodik az x. dátum "magasságában" kifejezéshez.)

A könyv alapvetése (és egyben felépítése) viszonylag egyszerű: a feketének nevezett szín jelentéseinek és szimbolikáinak változásait vizsgálja az európai társadalmak (leginkább a francia) változásának fényében. Elsősorban azért, hogy rámutasson: a kulturális relativizmusból kiindulva sosem érthetnénk meg, hogy például (egy hazai, a könyvben nem említett példánál maradva) miért szerepelt Mátyás címerpajzsán a holló - amely nem csupán a legokosabb madár, hanem a skandináv mitológia kiemelt alakja, melynek továbbélését például a Berthram név is jelzi. Vagy hogy milyen megfontolások vezérelték az eretnekséghez akkoriban közel álló kamalduliak (fehér) és az elismert bencések (fekete) rendi ruhájának színválasztását, miként vált a bűn(össég) feketéjéből az erő, majd az erény színe, és miért van az, hogy a ma eladott női (egyébként csak a 13. századtól kezdve használt) alsóneműk többsége fekete színű.

Meglepő, hogy a korai középkorban még nem a duális (fekete versus fehér) rendszer dominált, hanem egy színháromság, a fekete-fehér-vörös (a szerző szerint ezt a triászt ismerhetjük fel Piroska vagy Hófehérke meséjében is), ahogy az is, hogy miként lépett ki a vörös ebből a körből. Egyébként is, mikortól beszélhetünk a feketeség pontos fogalmáról? Pastoureau etimológiai példákat sorol fel arra, hogy kezdetben - akár az eszkimók hóval kapcsolatos kifejezései esetében - a feketének csak matt és fényes változatát ismerték, sőt, inkább hasonlatokkal közelítettek a jelenséghez (egy ilyen hasonlat vitte át a szaracénokra is a mór nevet), és arra, hogy a lilát és a kéket is a subniger (a fekete alatti) színek közé sorolták. Érdekes kérdés, hogy mikortól tudtak egyáltalán tartós fekete ruházatot készíteni (tökéleteset csak a 17. századtól, a gubacstinta állandó alkalmazásától kezdve), avagy rendes fehéret előállítani. Még érdekesebb, hogy csak az 1770-es évek közepén vált elfogadottá a festők által már korábban alkalmazott színelmélet mai képlete (korábban ez hat színből, a feketéből, a fehérből, a pirosból, a sárgából, a kékből és a zöldből állt), miként az is, hogy a fekete-fehérben nyomtatott kiadványokban (elsőként egy állatmese-gyűjteményben) megjelenő metszetek miként változtatták meg a képnézési stratégiákat.

De mindez nem változtat azon, hogy az ördög éjszakai állatai (kígyók, békák, macskák, denevérek) és más fekete színű lények (a vaddisznó, bakkecske) még ma is atavisztikus félelemmel töltenek el bennünket. Bár a kötet izgalmas, ritkán reprodukált illusztrációit elnézve még mindig jobb a paráznaságot szimbolizáló fekete medvével találkozni az erdőben, mint a szerzőnek azt a felvetését elfogadni, hogy protestáns gazdasági körök két évtizedig megakadályozták, hogy a mozikban a fekete-fehér mellett színes filmeket is vetítsenek.

Fordította: Seláf Levente. Kalligram, 2012, 288 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.