Könyv

A históriai kutatásokban régóta bevált és alkalmazott módszer a paleoklimatológia eredményeinek, a régmúlt korok éghajlati adatainak és változásainak számbavétele. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a nálunknál rendre kiszolgáltatottabbnak elképzelt és zömmel a helyben megtermelt élelmiszertől függő eleink életében kevés dolog játszhatott fontosabb szerepet, mint hogy akkoriban mennyire volt meleg, mennyi eső esett, s mennyit sütött a nap. Brian M. Fagan régész, a Kaliforniai Egyetem professzora az utóbbi évtizedeket éppen annak szentelte, hogy tudatosítsa az olvasókban: a történelemkönyvek lapjairól már ismertnek vélt események magyarázatához elengedhetetlenül fontos a természeti környezet, mindenekelőtt az éghajlat és változásai tanulmányozása.

Az 1946-ban született francia történész könyve elején látszólag biztos kézzel húzza meg kutatási területének határait: "A pokol gondolat meszsze túlnő a keresztény tanítás keretein. Jóval a kereszténység előtt jelent meg, s annak visszaszorulása után is tovább él. Az egész emberiség tulajdona, hívőké és hitetleneké egyaránt.

Első magyarra fordított regényében, a Gyorslábú Achillében egyszerre jelenik meg az emberi kapcsolatok ereje és a politikai osztály romlottsága. Stefano Benni korábbi munkatársát, az olasz politikába komikusként betörő Beppe Grillót is élesen kritizálja, de a könyvfesztiválon folytatott beszélgetésünk során nem kímélte Orbán Viktort és Michel Houellebecqet sem.

A pesti kabaré alapító hőse, irodalmár áldozata és első historikusa volt. Egy ma már nem létező színpadi mesterség, a konferálás meghonosítójaként emlékezünk rá, noha helye ott van a nagy magyar emlékírók sorában.

Annak az "elveszett nemzedéknek" volt egyik kiemelkedő alakja, amelynek tagjai az első világháború idején értek illúziótlan felnőttekké. Ettől a kiábrándultságtól nem független, hogy a maga 44 megélt évével az illusztris amerikai írók egy másik csoportjába is bekerült: Poe-hoz vagy Jack Londonhoz hasonlóan az ő korai halálához is alkoholizmusa vezetett.

Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom

Hatalmas várakozás, tizenhárom tétel, néhány kívülről fújt sláger és tölteléknek látszó darabok, markáns, azonnal felismerhető hangzásvilág - az ezt is el sokkal inkább látszhat hasonlítani egy popalbumhoz, mint egy átlagos kortárs magyar verseskötethez.

Van valami vonzó, kukaborogató hevület abban, hogy az Építész Szakkollégium új, teljes egészében kétnyelvű magazinjának címe egyrészt az aktivizmus, a politikai engedetlenség, másrészt a csapás, rombolás képzeteit is felkelti.

Aki még nem unja az ún. svéd gyerekverseket, az máris lecsaphat N. Tóth Anikó "meskete"-gyűjteményére. Persze nem én becézem így ezeket az 1-3 oldalas szövegeket, hanem maga a kislány hangú elbeszélő.

Ne sajnáljuk többször (f)elolvasni ezt a többfenekű mesét, másodszorra és harmadszorra is lesz benne meglepetés. Nem mintha az alapszituáció ne lenne rögtön érthető: erdő mélyén házikó, benne egy kellőképpen különös alkalmi társaság rendez szomorúságversenyt.

Gimesi Dóra Csomótündér című mesekönyvében a hétköznapi, budapesti helyszínek - a Margitsziget, a Klauzál tér és a Stefánia - tele vannak varázslattal.

Az önmagában kuriózumnak tekinthető magyar ifjúsági fantasyregényből süt az imponáló mesélőkedv: Buglyó az első oldalakon pár mondattal felskiccel egy mérsékelten eredeti, de meggyőzően előadott mini mitológiát, amelynek zegzugai és apró titkai hamar izgatni kezdik az olvasót.

Bár a másság elfogadását célzó nevelés már az óvodában elkezdődik - így jutott a fiamnak, mintegy önbeteljesítő jóslatként, a szemüveg jele -, a szocializáció kezdeti lépéseit épphogy tanuló gyerekek nagyon is gonoszak tudnak lenni; kicsúfolják a dagikat, bántják a gyengébbeket.

Amennyiben a Kevin Costner-féle Waterworld a vízbe merített Mad Max, a Gyökértelen nem más, mint ismételt partraszállás. A young adult (15 pluszos) korosztályt megcélzó elbeszélés egy kataklizma utáni földi létet mutat be.