A Közép-Nyugaton, a Minnesota állambeli St. Paulban katolikus ír családban 1896-ban született Francis Scott Fitzgerald még kiskamasz volt, amikor apja elvesztette jól fizető ügynöki állását, s a család lejjebb csúszott a felső középosztályból; ettől fogva a fiú mindenáron arra törekedett, hogy visszakerüljön az előkelőek és gazdagok közé. E célt szolgálhatta, hogy az anyai nagyanyjától örökölt pénzen éppen a nagy presztízsű Princetonra iratkozott be. De tanulás helyett inkább a színművek színpadra állításával foglalatoskodó egyetemi klubnak írt darabokat. Amikor A nagy Gatsby megjelent, egyik, a gyenge tanulmányi eredményeire emlékező professzora nem is hitte el, hogy tényleg ő írta. 1917-ben abbahagyta az egyetemet, és önként jelentkezett a hadseregbe. Alabama államban kapott katonai kiképzést, ahol egy bálon találkozott a szép és önfejű, jómódú Zelda Sayre-rel. A lány viszonozta a szintén feltűnően jó külsejű, írónak készülő, becsvágyó alhadnagy érzelmeit, el is jegyezték egymást. Mielőtt egységét a frontra vitték volna, véget ért a háború, így Fitzgerald egy New York-i reklámcégnél próbálta házasságuk anyagi alapjait megteremteni. Zelda túl szerénynek találta a keresetét, és felbontotta az eljegyzést, ám 1920-ban, egy hónappal azután, hogy első, Az Édentől messze című regényével sikert aratott, mégis hozzáment. New Yorkba költöztek, és azonnal belevetették magukat az életbe, rengeteg pénzt költöttek italra, Zelda ruháira és - az író vezette, kiadásaikat rögzítő főkönyv szóhasználatával - "vad összejövetelekre". Tékozló életmódjukat Fitzgerald barátja, Hemingway szerint az író csak "kurválkodás" árán, azaz a kor divatos magazinjainak elvárásaihoz igazított, érzelmes befejezéssel ellátott, de busásan megfizetett novellák gyártásával tudta biztosítani. Ám feleségével így is már három év után elhidegültek egymástól.
Szépek és átkozottak
Rövid írásait önálló kötetekben is publikálta: ezek (és persze regényei is) olyan pontosan érzékelték a háború utáni világ jellemző életérzését, hogy a húszas éveket az 1922-ben kiadott Tales of the Jazz Age című novellagyűjtemény után nevezték el dzsesszkorszaknak. Ugyanebben az évben jelent meg második regénye, a keleti parti elithez tartozó fiatalság hedonista életmódját szinte dokumentumértékűen bemutató Szépek és átkozottak is, de a csillagászati összegű honoráriumokat a magazinok sztárszerzőjeként kapta. Volt olyan év, amikor nyolc novellájával 27000 dollárt keresett, miközben regényeiből összesen 32 dollár bevétel folyt be. Összehasonlításul: akkoriban egy Ford T-modellért körülbelül 300 dollárt kellett fizetni. A pénz nagy részét Európában verték el: 1924 tavaszát például kislányukkal a francia Riviérán töltötték, a telet Rómában. E két helyen írta főhőse társadalmi ambícióit tekintve önéletrajzi regényét, az 1925-ben megjelent A nagy Gatsbyt. Nem aratott akkora közönségsikert, mint remélte, és a hivatalos kritika sem fogadta egyöntetű lelkesedéssel, de a huszadik század talán legnagyobb hatású költője, a már életében is tisztelettel övezett T. S. Eliot egy magánlevélben azzal vigasztalta: "Henry James óta ez az amerikai szépirodalom első lépése". A regény az Egyesült Államok felemelkedésének spirituális alapjául szolgáló, a self-made-man szimbólumának tekintett Benjamin Franklin által még a 18. században szavakba öntött "amerikai álom" bukásáról szól. Jay Gatsby saját erejéből, ám gyanús körülmények közt gazdagszik meg, azonban már csak vagyont tud szerezni, társadalmi megbecsülést nem, és az elitbe tartozó szerelme sem őt választja. A történetet az egyik szereplő mondja el; több értelmező szerint nem is az álmait soha fel nem adó Gatsby, hanem a narrátor, Nick az igazi főhős. Egyedül az ő gondolkodása változik a tapasztaltak hatására: a háborún és a szesztilalom kijátszásán vagyont szerzett újgazdagok és a régi amerikai "arisztokrácia", a puritán angol bevándorlók leszármazottainak üres és képmutató élete láttán úgy dönt, visszamegy a Közép-Nyugatra, amit még nem fertőzött meg a pénz utáni hajsza. A feszes szerkezetű, elegáns nyelvezetű művet átszövik a képek és szimbólumok: az újgazdagok lakóhelyétől, West Eggből, ahol Gatsby ízléstelen háza is áll, egy kopár és hamuszürke salakvölgyön vezet az út New Yorkba (a leírást nyilvánvalóan T. S. Eliot Puszta ország című korszakos verse ihlette), az úton egy szemorvos reklámtáblájáról "egyszerre csak meredt tekintettel néz ránk Doctor T. I. Eckleburg szeme, kéken és óriásan, egy yard átmérőjű retinával" Istent jelképezve, aki látja ezt a morális pusztasággá vált háború utáni amerikai világot. Bár a könyvből a negyvenes évek közepéig alig fogyott, és élete végén Fitzgerald meg volt róla győződve, hogy íróként kudarcot vallott, a rangos kiadók, illetve egyetemek által összeállított "legkiválóbb amerikai regények" listáin A nagy Gatsby évtizedek óta az első helyezettek közt szerepel.
A család a húszas években Európa és az USA között ingázott; éppen Genfben tartózkodtak, amikor kiderült, hogy Zelda skizofréniában szenved, és betegsége kórházi kezelést igényel. A harmincas évek elején Zelda hazament Alabamába, Fitzgerald pedig Hollywoodba költözött jól fizetett forgatókönyveket írni a Metro-Goldwin-Mayer cégnek. Közben nem adta fel a komoly irodalmat sem, 1934-ben jelent meg az egy pszichiáter és skizofrén betege kapcsolatát ábrázoló, Svájcban játszódó Az éj szelíd trónján, amit a kritika fanyalogva fogadott. Ekkoriban minden eddiginél több pénzre volt szüksége: felesége több ideg-összeroppanást követően 1936-tól állandó kórházi ápolásra szorult, s a borsos számlákat neki kellett kiegyenlítenie.
Posztumusz
1937-ben Hollywoodban megismerkedett egy újságírónővel, a bulvárlapok pletykarovatának dolgozó Sheilah Grahammel, szerelmi kapcsolatuk élete végéig tartott. Egyetemista korában kezdődő alkoholbetegsége az évek során súlyosbodott, utolsó, hollywoodi élményeit feldolgozó regényén ágyban fekve dolgozott, de már nem készült el vele. A könyvet az író jegyzetei alapján barátja, a neves kritikus, Edmund Wilson fejezte be, a mű Az utolsó cézár címen posztumusz jelent meg. Fitzgerald 1940 decemberében barátnője lakásán szívrohamban vesztette életét. Halálakor a dzsesszkorszak hajdani aranyifját már kezdték elfeledni, alig két tucat ember kísérte utolsó útjára - mintha csak leghíresebb hőse, Gatsby temetése lett volna. Zelda nyolc évvel élte túl: amikor kigyulladt az észak-karolinai kórház, amelyben ápolták, bennégett a szobájában.
Tehetségesebb, mint az "elveszett nemzedék" összes írója együttvéve - mondta róla a nagy modernista generáció másik neves tagja, Gertrude Stein, de kortársai azt hitték, eltékozolta tehetségét. Ma már nyilvánvaló, hogy nem így volt.
