Akkor az a baj

Brian Fagan: A nagy felmelegedés - klímaváltozás és a civilizációk felemelkedése és hanyatlása

Könyv

A históriai kutatásokban régóta bevált és alkalmazott módszer a paleoklimatológia eredményeinek, a régmúlt korok éghajlati adatainak és változásainak számbavétele. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a nálunknál rendre kiszolgáltatottabbnak elképzelt és zömmel a helyben megtermelt élelmiszertől függő eleink életében kevés dolog játszhatott fontosabb szerepet, mint hogy akkoriban mennyire volt meleg, mennyi eső esett, s mennyit sütött a nap. Brian M. Fagan régész, a Kaliforniai Egyetem professzora az utóbbi évtizedeket éppen annak szentelte, hogy tudatosítsa az olvasókban: a történelemkönyvek lapjairól már ismertnek vélt események magyarázatához elengedhetetlenül fontos a természeti környezet, mindenekelőtt az éghajlat és változásai tanulmányozása.

Jelen könyve a mi Európa-centrikus gondolatkörünkben középkori klímaoptimumnak nevezett éghajlati periódus hatását vizsgálja - világméretekben. A fúrásokkal nyert jégmagok, a tavi üledékek, a hosszú életre ítélt fák évgyűrűinek vizsgálata és a korallok növekedésének jól megfigyelhető ritmusa viszonylag pontos képet mutat arról, hogy mit is kellett átélnie az adott régiók népének. Nos, ez a kép globális léptékekben természetesen rendkívül vegyes - a szerző intenciói szerint inkább negatív, de attól tartunk, a mi eredendően önző nézőpontunkból szemlélve ez a mérleg nem is oly kedvezőtlen. A középkori felmelegedést, melyet a szerző nagyvonalúan 800 és 1300 közé lő be, nem véletlenül nevezik így. Az európai középkor első, sötétnek nevezett, amúgy is szörnyű éhínségekkel, gyakori járványokkal, no és persze rettenetes háborúkkal teli évszázadait ugyanis átmeneti lehűlés is kísérte. A hűvös, csapadékos idő sok helyen lehetetlenítette el a mezőgazdaságot - olyan térségekben is, melyek a római civilizáció fénykorában (és később, a középkori meleg periódus idején) a kontinens éléstárának számítottak. Nos, amit a természet elvett, azt később busásan visszaadta. Hogy mást ne mondjunk, az (előző) ezredforduló után Anglia szőlő- és bortermelő nagyhatalommá vált, amely bőven exportált a vele erős politikai kötelékekkel összekötött francia tartományokba is - de virágzó szőlőkultúrát találunk az akkori (azóta orosszá tett) Kelet-Poroszországban is. Sokan hallottak arról is, hogy ekkoriban a hirtelen hajózhatóvá lett sarkvidéki tengereken át bátor viking (leginkább izlandi) telepesek hatoltak el egészen Grönlandig, ahol évszázadokig működő, virágzó kereskedelmi és halász-vadász telepeket alapítottak, s ahol még haszonnövényeket is termeszthettek. Hangsúlyozzuk: olyan mélységű változások zajlottak ekkor, amelyek határait még mindig nem értük el (s a klíma megváltozása miatt aggódó nagyközönség szerint nem is kellene elérnünk). Ugyanakkor Fagan könyve szerint az efféle tendenciák csak Földünk bizonyos régióiban mutatnak egy irányba. Más kontinensekre (így természetesen Amerikára) is koncentráló könyve tanulsága szerint a kontinensünkön tapasztalható (de még Európában sem egyformán ható) kedvező változások, az egyenletesen és mérsékletesen csapadékos, az alkalmi ingadozások mellett többnyire meleg klíma nem volt általános. Máshol felhőszakadás-szerű esőkkel megszakított hosszú, száraz periódust éltek meg (Észak-Kína), illetve helyi lehűlést tapasztalhattak (mint Dél-Amerika csendes-óceáni partjainál, amit a szerző az állandósult La Ni–a-hatásnak tulajdonít). Az addig termékeny területek kiszáradása katasztrofális hatással volt a maja, némely észak-amerikai vagy szubszaharai afrikai kultúrákra és persze az Angkor Vatot felépítő khmer civilizációra is. Ráadásul, hogy mi se érezzük magunkat jól, Fagan megpendíti azt a régóta ismert hipotézist, hogy Dzsingisz kán és pusztító ármádiájának fő hajtóerejéül is a korábban dúsan termő belső-ázsiai legelők kiszáradása szolgált. A hihetetlenül termékeny szerző más könyveihez hasonlóan itt is azt fejtegeti, hogy a globális léptékű klímaváltozások a Föld különböző régióiban egészen más természetű és irányú változásokat indukáltak. Ha feltételezzük, hogy ez a jövőben sem lesz másképpen, a hipotetikusan most is zajló klímaváltozási folyamat elemzésekor számba kell vennünk, hogy mindez regionálisan nagyon különböző (pozitív, negatív vagy semleges hatású) elmozdulásokból tevődik majd össze. És abban sem lehetünk biztosak, hogy egy esetleg egészen más faktorok által hajtott felmelegedés ugyanazokat a területeket (naná: a mi kontinensünket!) jutalmazza majd, mint a korábbiak.

Örvendetes, hogy a rutinos szórakoztatónak és tudomány-népszerűsítőnek számító szerző kifejezetten élvezetesen tárgyalja a maga sztoriját. Száraz tények sorolása helyett hirtelen belecsöppenünk egy-egy virágzó vagy már hanyatlóban lévő civilizáció lakóinak mindennapi életébe - s így érthetjük meg, mit is jelent egy-egy sérülékeny közösség számára a természeti feltételek hirtelen megváltozása. Ez az inkább szenzitív, mint precíz leírási mód persze nem teszi lehetővé, hogy túl sokat bajlódjon a klímaváltozás összefüggéseinek boncolgatásával - de az élmény cserébe egészen film- vagy pontosabban ismeretterjesztőtévé-szerű lesz.

Fordította: Horváth Zita. Európa, 2012, 439 oldal, 3000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.