Könyv

Az őrült Beppe barátja

Stefano Benni író

Könyv

Első magyarra fordított regényében, a Gyorslábú Achillében egyszerre jelenik meg az emberi kapcsolatok ereje és a politikai osztály romlottsága. Stefano Benni korábbi munkatársát, az olasz politikába komikusként betörő Beppe Grillót is élesen kritizálja, de a könyvfesztiválon folytatott beszélgetésünk során nem kímélte Orbán Viktort és Michel Houellebecqet sem.

Magyar Narancs: Kicsit bizonytalan voltam az interjúval kapcsolatban, azt lehet nálunk olvasni, hogy Beppe Grillo mozgalmának képviselői nem válaszolhatnak újságírói kérdésekre. Igaz ez?

Stefano Benni: Lehet, hogy így van, de rám ez biztosan nem vonatkozik. Beppe Grillo a barátom, politikai elképzeléseim azonban teljesen különbözőek attól, amit Beppe és az Ötcsillagos Mozgalom képvisel.

MN: Ezek szerint nincs is semmilyen szerepe a mozgalomban? Korábban nemcsak színpadi jeleneteket írt Grillónak, de publicisztikákat is a blogjára.

SB: Nem, semmilyen pozíciót nem töltök be. Egyébiránt anarchistának vallom magam, sosem dolgoztam egy pártnak vagy mozgalomnak sem. Az említett blogbejegyzések évekkel ezelőtt születtek, akkor Beppe még nem volt őrült.

MN: Azóta meghibbant?

SB: Igen, úgy gondolom, megőrült. Sok oka lehet ennek, de végső soron mégiscsak a hatalom vette el az eszét. Belépett a politikába, pedig korábban nem volt politikusalkat, nagyon más elképzelése volt a világról, mint általában a politikusoknak. Most pedig kezd úgy viselkedni, ahogy a legrutinosabb politikusok szoktak. Kedvelem Beppét, de nem tetszik az alakítása az idősödő, hivatásos politikus szerepében.

MN: Könyvében arról olvashatunk, hogy az abnormalitással való találkozás milyen pozitív változásokat indíthat el az emberekben. Gondolja, hogy egy-egy őrült politikus ballépéseiből a nemzetek is tanulhatnak valamit?

SB: A könyvben személyek közötti barátságról van szó: Ulissét a kerekes székhez kötött, beteg Achillével való találkozása változtatja meg. Ez a barátság - mint a barátságok általában - nagyon őszinte és hűséges. Sajnos az a benyomásom, hogy a politikában nem igazán van helye ezeknek a tulajdonságoknak, így a politikai térbe belépő emberek többnyire meg is szűnnek őszintének és hűségesnek lenni, képtelenek tanulni az egyszerű emberektől, érzéketlenek a különbségekkel, az egyediségekkel szemben. Csak egyes emberek képesek felfedezni a különbségek erejét, így ezen a szinten elképzelhető, hogy a kezdeti ellenségeskedésből tartós barátság alakul ki. Politikai csoportulások vagy nemzetek esetében ez sokkal nehezebben megy.

MN: A könyvben sok szó esik korrupt, törtető politikusokról is, a befejezés mégis azt sugallja, hogy a túlélés érdekében a kisember is kénytelen hasonló eszközökhöz folyamodni.

SB: Van bennem némi indokolatlan optimizmus Olaszország jövője iránt, hiszem például, hogy a bevándorlók problémái enyhülhetnek. Nem könnyű a helyzet, de sok ember dolgozik az olaszok és a bevándorlók barátságáért. Én egy Harambee nevű csoportban dolgozom, amely a bevándorlók jogait próbálja védeni. Sok ilyen szervezet működik Olaszországban, remélem, egy nap nagyobb nyilvánosságot kap a tevékenységük.

MN: Mit csinál ön ebben a szervezetben?

SB: Elsősorban a pénzt adom.

MN: Könyve bemutatóján úgy fogalmazott, voltak problémái abból, hogy politikai karakterei könnyen azonosíthatóak, bár ezzel nem nagyon törődik. Mégis, mesélne erről részletesebben?

SB: Volt egy-két alkalom, hogy politikusok bepereltek, de mindig elveszítették. Azzal védekeztem, hogy erősen kritizálok ugyan, de sosem hazudtam senkiről. Hat-hét perem volt, és mindet megnyertem. Újságírói tevékenységemért és könyveimért Marcello Dell'Utri és Berlusconi más emberei is bepereltek, egyszer még a Dolce & Gabbana is megtámadott. Próbálnak megfélemlíteni, de nem fogom visszafogni magam.

MN: Beppe Grillót is szokta kritizálni?

SB: Nem szeretem nyilvánosan kritizálni Beppét, mert mostanában mindenki ezt teszi. De mindig megmondom az igazat.

MN: Ha már az őszinteségnél tartunk, ennek a könyvfesztiválnak Michel Houellebecq a díszvendége. Mit gondol róla?

SB: Egyáltalán nem kedvelem. Szerintem nem jó író, viszont egy kicsit rasszistának tűnik. Talán tévedek, de én ezt gondolom róla.

MN: Mennyire ismeri a mai magyar viszonyokat?

SB: Nem tudok sokat, de azt hiszem, a miniszterelnökük egyes különös vonásaiban hasonlít Silvio Berlusconira. A kommunikációjuk, a hazugságok melletti kitartásuk rokonítja őket. Ez csak egy futó benyomás, de láttam beszélni Orbánt, és azt hiszem, tanult Berlusconi karrierjéből.

MN: Kis János filozófus néhány hete azt mondta, hogy minden feltétel adott egy magyar Beppe Grillo felemelkedéséhez. Ilyesmit el tud képzelni?

SB: Nem tudom. Annyi biztos, hogy Beppe politikai fellépése és sikere a pártok szomorú hibáinak következménye. Minden pártra gondolok, jobb- és baloldalon egyaránt. De erre nem az lett volna a helyes megoldás, hogy ő maga is párttá alakul. Két nagy pártunk volt, és most itt egy harmadik Beppe Grillo személyében.

MN: Mi lett volna a helyes lépés?

SB: Azt tudom elmondani, amit Beppének is mondogatok manapság: régebben rengeteget nevettél, igazi ironikus személyiség voltál. Miért kell most olyan komolynak lenned? Neki és minden politikusnak szüksége lenne egy jó adag iróniára és egy kis hatalommal szembeni szkepszisre. Ez vihetné előbbre az országot.

Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Ulisse ihletét vesztett egykönyves író, éjszakáit egy jelentéktelen olasz kiadóhoz beérkezett silány kéziratok olvasgatásával tölti, tehát egy Paul Auster-regényben is simán megállná a helyét. Rejtélyes levélváltások és telefonhívások után köt barátságot a mozgás- és beszédképtelen Achillével (ez a momentum is erősen hajaz Auster Üvegvárosára), aki készülő regényének nyersanyagát Ulisse magánéletében véli felfedezni. Mely magánélet korántsem mentes a nyugalmat megzavaró elemektől: egyrészt a kiadó lenge öltözetű kolléganői, másrészt a politika ármánykodásai veszélyeztetik Ulisse és az Itáliában megkérdőjelezhető jogcímen tartózkodó, a dolgozó nép megszervezésében annál aktívabb Pilar idilli együttlétét.

Stefano Benni első magyarra fordított regényének komplexitása talán ennyiből is érezhető, és szerencsénkre a cselekményszálak közötti dinamika megteremtését is a szerző javára írhatjuk. Még ha a szereplők némelyikének jellemzése sematikus is, dilemmáikat és az olasz politikai élet családi kötelékeket is felülírni képes gusztustalanságát tökéletesen átérzi az olvasó, aki mindeközben értékes megállapításokra juthat az írás kapcsolatáról élettel és piaccal.

Bár a meseszerű elemek a hírek szerint Benni védjegyének számítanak, itt inkább zavaróan hatnak, és a realitás szintjén adott magyarázatuk - Ulisse a pékinszomnia nevű betegségben szenved, tehát éjjel ébren van, nappal viszont állandóan elalszik - is erősen sántít. Hasonlóképp az Odüszszeusz-utalások és a neologizmusokban bővelkedő epitheton ornansok is meglehetősen funkciótlannak tűnnek, és bár Nádor Zsófia fordításában olykor-olykor még szórakoztatóak is, végső soron elemelik a történetet eredetének félreismerhetetlen helyétől: a kortárs olasz rögvalóságtól, melynek más nemzetek rögvalóságával alkotott közös metszetét felesleges eposzi stilizálás nélkül is könnyen felismernénk.

- sid -

Fordította: Nádor Zsófia. Scolar, 2013, 294 oldal, 2950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.