A borítón nagydarab, húsos, szabálytalan testű nő látható, pucér fenekét szegezve az olvasónak. A hátán tetoválás: „No art can satisfy her.” Ha gyakorlott fanzine-olvasók vagyunk, ennyiből már sejthetjük, hogy a színtér egyik legfontosabb kiadványát, az erősen feminista elkötelezettségű Zinát vettük kézbe. A Zina valóságos all-star válogatottat hoz össze: az alkotók az animációs szakma jeles fiatal képviselői, köztük a díjnyertes rövidfilmeket is jegyző Tóth Luca, Kreif Zsuzsanna, Lovrity Kata, és mindazok, akikről egyelőre kevesebbet lehetett olvasni, de hamarosan majd remélhetőleg többet fogunk.
A kis képregények, olykor még történetté sem szerveződő rajzok témája vagy kétségbeejtően hétköznapi (a reggeli fogmosásról többször szó esik), vagy teljesen szürreális. Középút nincs, legfeljebb villámgyors átalakulás egyikből a másikba, mint Rumi Zsófi Winsor McCay-parafrázisnak is felfogható négyoldalasában csupa ágyban-kádban közlekedő emberről, vagy Szakadát Maja munkájában, aki a matrac alatt várakozó patás ördögöt festette meg. Kiemelném még az ezer közül is felismerhető figurákat rajzoló Tóth Luca kafkai meséjét a lányról, aki kolbásszá változott (finálé: ember-kolbász szex). A legjobb mű viszont Csató Csengéé. A Fizetésnap hősnője jóleső bevásárlást tart a plázában, a rengeteg ruhát pedig egy gangos bérházba hurcolja, ahol minden emelet egy évnek, a lakások pedig hónapoknak felelnek meg. Ilyen rövidke, mégis szorongató egzisztencialista remeklést rég olvastam. Az antológia képi világa sokszínű, de főleg a stílusok tekintetében, egyébként az okkersárga és a rózsaszín közös favorit.
És hogy hol van mindebben a feminizmus? Ott világít minden oldalon, a ronda-szép, vékony-kövér, félénk-bátor nők rajzain. A Zina alkotói számára ugyanis a feminizmus vélhetően egyet jelent a szabadsággal.
Popper Publishing, 2017, 44 oldal, ár nélkül
