"Jó volt élni..." (Bessenyei Ferenc (1919-2004))

  • Csáki Judit
  • 2005. január 6.

Könyv

Milyen hamisítatlan színházi abgang! Alig néhány napja huncut mosollyal mondta bele egy kamerába, hogy "jó volt élni", és karácsony után meghalt. Majdnem 86 éves volt, egy hónapja jelent meg róla a felesége, B. Élthes Eszter által írott-szerkesztett kötet, 85. születésnapján parádés ünnepséget szervezett számára a Nemzeti Színház, merthogy Bessenyei Ferenc a Nemzet Színésze is volt.

Monumentális jelenség, monumentális volt a színészete is - ráadásul egy olyan korban, mely monumentális szerepek sorát kínálta neki. 1940-ben kezdte a pályát - te jó ég, hogy ebbe a puszta évszámba is nem bicsaklik bele a toll! - a szegedi Városi Színházban. 1950 óta volt a Nemzeti Színház tagja - közben tizenhárom évre átruccant ugyan a Madáchba, aztán néhány éve a Nemzeti Színház ment ki alóla, s õ ott maradt a Hevesi Sándor téren a Magyar Színházra keresztelt intézményben -, és hát ez a legjellemzõbb rá: nemzeti színházi színész volt. Ha van értelme ennek a jelzõs szerkezetnek, akkor azt többek között Bessenyei Ferenc adta neki.

Akikkel hajdanán együtt játszott, már a színháztörténet lapjain díszelegnek vagy színházbérlet viseli a nevüket. Daliás férfi, sztentori hang: lehet, hogy Shakespeare is rá gondolt, amikor az Othellót megírta. A klasszikusok - Othello, Bánk bán, Galilei, Ádám - mellett tucatnyi Németh László- és Illyés Gyula-dráma fõszerepét eljátszotta: az õ arcát viseli sokak emlékezetében Széchenyi, Görgey, Kossuth, de Móricz Zsigmond Csörgheõ Csulija is. És õrzik õt a filmek, mert az õ fénykora a magyar film- és tévéjátékgyártás fénykora is volt - ami engem illet, nekem õ a magyar nábob, senki más. És most meghalt a magyar nábob.

Azt mondta, pályája koronája Tevje szerepe volt, a Hegedûs a háztetõn tejesembere. És tényleg korona: nem volt, nem lehetett olyan föllépés, tévéfelvétel vagy gálaest, amelyen Bessenyei Ferenc elõbb vagy utóbb el ne játszotta volna nagy incselkedését, nagy üzletelését a magasságos úristennel: "ha én gazdag lennékÉ"

Az utóbbi jó néhány évben rosszul tûrte a színpadon kívüli magyar színházat, Lajosmizsére költözött, és onnan, a tanyájáról korholta az elridegült, sorozatgyártásra beállt színházi nagyüzemet. Visszavonult - merthogy õ azt is tudott, pontosabban azt is tudta, hogyan kell visszavonulni: ragyogó állapotában hagyni az utókorra pályája emlékezetét. De a színpadot, azt nézte - nem csak jeles ünnepekkor ruccant föl Pestre, egy-egy nézõtérre.

Premieren lehetett látni olykor, nyakában élénkpiros sál hirdette az életerõt, hangjával megtelt a foyer; köré gyûltek kollégák és nézõk, kezek nyúltak felé, õ kinyújtott karral megsimította, akit elért, és mondott valami kedveset: tegezte a világot.

Aztán egy elõadáson, amikor amúgy éppen Udvaros Dorottya lépett be a színpadra, mögöttem néhány sorral telt basszus próbálta súgni: "milyen istenáldotta tehetség!" És hát rezgett a szövettapéta a falonÉ

Amikor még annyit játszott, hogy szinte le sem jött a színpadról, akkor még szerettek és tudtak verset mondani a színészek. Ma a világhálón többek között egy Ady-verset õriz az õ hangján a digitális memória: Aki helyemre áll, ez a címe. "É S akkor is lesz tavasz, / Virág, dicsõség, mámor, / Tavasz-heroldok szállnak / S engem már nem találnak..."

Meghalt Bessenyei Ferenc színész.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.