"Jó volt élni..." (Bessenyei Ferenc (1919-2004))

  • Csáki Judit
  • 2005. január 6.

Könyv

Milyen hamisítatlan színházi abgang! Alig néhány napja huncut mosollyal mondta bele egy kamerába, hogy "jó volt élni", és karácsony után meghalt. Majdnem 86 éves volt, egy hónapja jelent meg róla a felesége, B. Élthes Eszter által írott-szerkesztett kötet, 85. születésnapján parádés ünnepséget szervezett számára a Nemzeti Színház, merthogy Bessenyei Ferenc a Nemzet Színésze is volt.

Monumentális jelenség, monumentális volt a színészete is - ráadásul egy olyan korban, mely monumentális szerepek sorát kínálta neki. 1940-ben kezdte a pályát - te jó ég, hogy ebbe a puszta évszámba is nem bicsaklik bele a toll! - a szegedi Városi Színházban. 1950 óta volt a Nemzeti Színház tagja - közben tizenhárom évre átruccant ugyan a Madáchba, aztán néhány éve a Nemzeti Színház ment ki alóla, s õ ott maradt a Hevesi Sándor téren a Magyar Színházra keresztelt intézményben -, és hát ez a legjellemzõbb rá: nemzeti színházi színész volt. Ha van értelme ennek a jelzõs szerkezetnek, akkor azt többek között Bessenyei Ferenc adta neki.

Akikkel hajdanán együtt játszott, már a színháztörténet lapjain díszelegnek vagy színházbérlet viseli a nevüket. Daliás férfi, sztentori hang: lehet, hogy Shakespeare is rá gondolt, amikor az Othellót megírta. A klasszikusok - Othello, Bánk bán, Galilei, Ádám - mellett tucatnyi Németh László- és Illyés Gyula-dráma fõszerepét eljátszotta: az õ arcát viseli sokak emlékezetében Széchenyi, Görgey, Kossuth, de Móricz Zsigmond Csörgheõ Csulija is. És õrzik õt a filmek, mert az õ fénykora a magyar film- és tévéjátékgyártás fénykora is volt - ami engem illet, nekem õ a magyar nábob, senki más. És most meghalt a magyar nábob.

Azt mondta, pályája koronája Tevje szerepe volt, a Hegedûs a háztetõn tejesembere. És tényleg korona: nem volt, nem lehetett olyan föllépés, tévéfelvétel vagy gálaest, amelyen Bessenyei Ferenc elõbb vagy utóbb el ne játszotta volna nagy incselkedését, nagy üzletelését a magasságos úristennel: "ha én gazdag lennékÉ"

Az utóbbi jó néhány évben rosszul tûrte a színpadon kívüli magyar színházat, Lajosmizsére költözött, és onnan, a tanyájáról korholta az elridegült, sorozatgyártásra beállt színházi nagyüzemet. Visszavonult - merthogy õ azt is tudott, pontosabban azt is tudta, hogyan kell visszavonulni: ragyogó állapotában hagyni az utókorra pályája emlékezetét. De a színpadot, azt nézte - nem csak jeles ünnepekkor ruccant föl Pestre, egy-egy nézõtérre.

Premieren lehetett látni olykor, nyakában élénkpiros sál hirdette az életerõt, hangjával megtelt a foyer; köré gyûltek kollégák és nézõk, kezek nyúltak felé, õ kinyújtott karral megsimította, akit elért, és mondott valami kedveset: tegezte a világot.

Aztán egy elõadáson, amikor amúgy éppen Udvaros Dorottya lépett be a színpadra, mögöttem néhány sorral telt basszus próbálta súgni: "milyen istenáldotta tehetség!" És hát rezgett a szövettapéta a falonÉ

Amikor még annyit játszott, hogy szinte le sem jött a színpadról, akkor még szerettek és tudtak verset mondani a színészek. Ma a világhálón többek között egy Ady-verset õriz az õ hangján a digitális memória: Aki helyemre áll, ez a címe. "É S akkor is lesz tavasz, / Virág, dicsõség, mámor, / Tavasz-heroldok szállnak / S engem már nem találnak..."

Meghalt Bessenyei Ferenc színész.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.