Könyv

Antti Leikas: EvickÉlj

  • Pap Vera-Ágnes
  • 2013. március 28.

Könyv

Az Atyaúristen kockásfüzetbe jegyzetelt a teremtéskor, a hollók trükkösebb fejszámolók, mint a hattyúk, és a szovjet birodalom bukása egyértelműen annak köszönhető, hogy Gorbacsov megduplázta a vodka árát. Ezeken és számos hasonló jelentőségű létkérdésen mereng Arto Jaakkola ügyfélmenedzser, az első könyves finn író művének fő- és antihőse, aki egyetlen dolgot szeretne szívből és igazán: egyszer kialudni magát.

Tíz percekre felosztott, végtelenített körforgású nap a történet, ez Jaakkola élete. Az ügyfélmenedzser nem kifejezetten karrierista típus: jövőképe annyi, hogy talán a következő negyedórában bóbiskolhat egyet a laptopja előtt. A rengeteg saját és átörökölt gyerekkel megáldott családfő a szétesés folyton fenyegető rémével szembeszállva igyekszik helytállni, miközben alvásról ábrándozik az értekezlet alatt, a vécén, a parkolóban, sorban állás közben a postán. A mindennapok monotóniájába még egy "derekas függőség" is változatosságot hozna, de hiába az erőfeszítés, a cigire sincs ideje rászokni. Az "éberszenderület", a félálom állapota azonban a menekülési útvonalat is megszabja: a valóságtól eszement gondolatmenetekbe szédülve szakad el. Szürreális agyfutamaiból megtudunk a világról mindent, amire nem lehet szükségünk - többek között azt is, hogy a magyarok vidám népség, mert a gulyás után addig járják a csűrdöngölőt a pusztán, amíg el nem ájulnak.

Az EvickÉlj egy tervezett trilógia első regénye (a második nemrég jelent meg finnül). S bár Jaakkola intertextuális utalásokkal bőségesen megszórt gondolatáradatai néhol már-már fullasztóan özönlenek, az események leírásának tárgyszerűsége, fekete humora és finom iróniája helyrebillenti az egyensúlyt. A talán nem örökéletű, ám mulatságos történetben Jankó Szép Yvette szórakoztató és szellemes fordítása segítségével evickélhetünk, sodródhatunk együtt a kétbalkezes Jaakkolával.

Fordította: Jankó Szép Yvette. Polar Könyvek, 2012, 184 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.