Az 1931-ben született író most újraírta, pontosabban a történelmi változások szellemében újraértelmezte a nagyjából a berlini fal felépítésének idején (1959–1961) játszódó első remekművét (A kém, aki bejött a hidegről). Ami akkor hazafias tettnek tűnt, az ma könyörtelen emberkísérletnek hat, ami akkor erkölcsösnek látszott, és valami nagyobb cél érdekében zajlott, az ma perverz hatalmi tébolynak is beállítható. Ez a posztmodern politikai nézőpont teljesen legitim, ugyanis a berlini fal leomlása óta az összes kém bejött a hidegről.
De mi az örökségük? Mi a hagyatékuk? A cím (eredetiben a legacy szó áll) legalább kettős értelmű. Egyrészt mit örököltek az immár szélárnyékba behúzódott, veterán kémek a történelmi múltból? Milyen emlékekkel kell szembenézniük? Másrészt: milyen örökséget hagytak azokra, akik már a hidegháború után kezdték meg szellemileg nagykorú életüket? Tényleg romlott nagyapák, politikai pedofilok voltak? Milyen morált képviselő unokákat várunk akkor tőlük?
A kidolgozás virtuóz és nagyvonalú. A különféle idősíkok váltogatása bonyolult, mégis könnyen követhető, az eltérő nézőpontokból felidézett eseménysor minden esetben új értelmezési tartományokba vezet. És még szórakoztató is.
Végül a harmadik hagyaték, ami aligha más, mint az immár aggastyán Le Carré írói végrendelete. A regény újrajátssza egykori nagy témáit, egyben búcsút vesz alteregója, Georg Smiley, a kémkedés Hamletje alakjától, másrészt Le Carré elköszön a közönségétől is. Káprázatos a hagyatéka. Köszönet érte.
Fordította Orosz Anna. Agave Könyvek, 2017, 258 oldal, 3380 Ft
