Az eredetileg The Sense of an Ending (a suta magyarnál összemérhetetlenül jobb) címet viselő regény én-elbeszélője Ford narrátorának rokona: ő is csak évtizedekkel a döntő események után kezdi sejteni, mi is történt valójában egykor. Négy gimnáziumi osztálytársnak az 1960-as években, részben a Rolling Stones egyik számának (Time is on my side) lázában égő történetéről van szó, akik közül a legtehetségesebb, Adrian Finn ezt válaszolja az utolsó történelemórán arra a kérdésre, mi a történelem: "A történelem az a bizonyosság, ami az emlékezet elhalványulásának és a dokumentáció pontatlanságainak találkozásából jön létre." Aztán e definíciót nagyvonalúan összekapcsolja egy Robson nevű iskolatársuk látszólag teljesen felfoghatatlan indítékú öngyilkosságának értelmezésével.
Voltaképpen e problémakör ismétlése és interpretációja alkotja a kissé szájbarágósan felépített regény második, a 2000-es években játszódó részét. Az elbeszélő, a középszerű pályát befutott Tony Webster most azt a feladatot kapja az "élettől", hogy értelmezze Adrian negyven évvel ezelőtt elkövetett öngyilkosságát, és eközben fejtse meg a maga életének értelmét is. Ez persze csak részben sikerülhet; Webster öncsaló, aki képtelen szembenézni önmagával és a saját élete "történelmével", igazolva ezzel a maga ("A történelem a győztesek hazugsága") és Adrian fent idézett tézisét. Story és history egybecsúszik.
Barnes virtuóz és szellemes mesélő, de a közhelyes alakformálás és a silány cselekmény miatt a végeredmény mégsem egyéb, mint valamiféle elegáns, túl agyas limonádé.
Fordította: Karáth Tamás. Partvonal Kiadó, 2013, 173 oldal, 2790 Ft
