Könyv

Szilágyi Gábor: Stephen Sondheim világa

Könyv

Japán tizenkilencedik századi nagy nyitása, a festő Georges Seurat pointillista munkamódszere, az amerikai elnökök merénylőinek panoptikuma, egy korai Ingmar Bergman- és egy érett Ettore Scola-film, vagy épp egy sorozatgyilkos londoni borbély véres története - elég csupán néhány darabtémát elősorolni Stephen Sondheim életművéből annak érzékeltetésére, milyen merész és összetéveszthetetlenül személyes ízlés jellemzi a musical műfajának nagy kísérletezőjét és megújítóját.

A 83 esztendős amerikai mester bírálói szerint a musical népszerű szórakoztató műfajából éppen e kettőt, a népszerűséget és a könnyed szórakoztatást irtotta ki, míg ellenben Sondheim tisztelői és rajongói világszerte magasan Lloyd-Webber báró világsikerei fölé helyezik kedvencük munkásságát, aki addig nem is sejtett komplexitást plántált a Broadway zenés színpadaira. Ez utóbbi, tisztelői, sőt rajongói pozícióból íródott az az informatív és elemző irányú pályakép is, amely Szilágyi Gábor ügyszeretetének hála, most a magyar musicalfogyasztók számára is áttekinthetővé teszi e gazdag, ellentmondásos - és a hazai musicaljátszás féloldalassága révén eleddig csak kisebb részben megismerhető életművet. Nyilvánvalóan nem professzionális munka ez a kötet, a helyenként zavaróan reflektálatlan szövegbe olykor ténybeli tévedések is be-becsúsznak (például a görljeiről híres Ziegfeld itt következetesen Ziegfried néven említtetik), ám a könyvre jellemző adatgazdagság még így is jócskán imponáló. Az árnyalt véleményalkotásra irányuló szerzői törekvés ugyancsak rokonszenvet érdemel, s ha egyik-másik ponton vitába is szállhatnánk a Sondheim-musicalek elemzéseivel, azért a Company, a Sweeney Todd vagy a Follies alkotója (és mellesleg a West Side Story dalszövegírója) iránt érzett szeretetteljes tisztelet bizonnyal megértésre és visszhangra lel majd a hazai sondheimiánusok meghitt berkeiben.

Viva la Musical!, 2013, 221 oldal, 1890 Ft


alá

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.