Az 1950-ben született koppenhágai író lenyűgöző vállalkozása a döglött ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztály történeteit feldolgozó sorozat; magyar nyelven ez a hetedik kötet. Ott folytatódik, ahol elhagytuk hőseinket: Carl Mørcköt, az osztályvezetőt, a szír származású, dánul remekül, mégis komikusan beszélő Assadot, valamint az új fiút, Gordont, a nyakigláb gyakornokot. És itt van még az ifjú szépség, Rose, az ingoványos lélek, aki az utolsó ügy (lásd a Határtalanul című regényt) miatt totálisan összeroppant, jelenleg pszichiátriai kezelés alatt áll. Most egyszerre három esettel kell megküzdeniük: Rose betegsége; a friss ügy, amely összefügg egy régivel (ez a könyvek alapdramaturgiája); pluszként pedig az, amelyben a szociális segélyből élő „hülye picsákat” gyilkolja le egy félőrült ügyintézőnő, ám ez is összefügg az említettekkel.
Adler-Olsen regényfolyama olyan, mint egy nagy tévésorozat, például a legjobb, A híd című dán–svéd széria. Itt az egyes regények alkotják az egyes évadokat. A skandináv krimik egy részében megszokott felállás most a szokásosnál is gazdagabb, a különös családot alkotó bűnüldöző közösségben a Q-ügyosztály operai kvartettként dolgozik: Carl a rezignált bariton, Rose a drámai szoprán, Assad a buffo szerepét adja, míg Gordon lesz a lírai tenor. Mindebből hallatlanul finom és árnyalt, emberileg totál hiteles kapcsolatrendszer áll elő. Mint a bűnözők (a fantasztikus női kvartett) oldalán, akik pitimód aljasok, de talán épp ezért szánandók is részben. Adler-Olsen könyve nem krimi, hanem valódi bűnregény. Kritikai realista.
Fordította: Sulyok Viktória. Animus Kiadó, 2017, 464 oldal, 3980 Ft
