Képregény

Mosolyogj!

  • Baski Sándor
  • 2017. augusztus 6.

Könyv

Kultúrkörökben már régóta, de legkésőbb Eisner, Spiegelman vagy Moore színre lépésétől számítva nem ildomos gyerekműfajnak tartani a képregényt. Az emancipáció olyan jól sikerült, hogy ma már annak van hírértéke, ha egy képregény nem a felnőtteket, hanem a kiskamaszokat célozza meg, holott a legfrissebb angolszász trendek éppen ebbe az irányba mutatnak. Egyes összesítések szerint tavaly a 10 legolvasottabb képregénysorozatnak több mint a fele a legfiatalabbakat szólította meg, és egy új fogyasztói réteg is megjelent: a 10 év körüli lányoké.

Utóbbi fejlemény jórészt az Eisner-díjas Raina Telgemeiernek köszönhető, aki eddigi összes graphic noveljével felkerült a New York Times bestsellerlistájára. A 77-es születésű alkotó saját gyerekkorából merít, hasonlóan Marjane Satrapihoz, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy míg a perzsa kolléga kamaszkori élményeihez az iráni forradalom és egy elnyomó rezsim biztosította a kulisszát (Persepolis), addig Telgemeier története merőben hétköznapi. Igaz, nem minden gyerekkel fordul elő, hogy a betont lefejelve elveszíti két metszőfogát, és hosszú évekig szájsebészeti kezelésekre szorul, de az ezzel járó önbizalomhiány, kisebbségérzés és szorongás ismerős lehet majdnem mindenkinek. Telgemeier karikaturisztikus rajzstílusa, gördülékeny, célratörő panelkezelése is jelentősen megkönnyíti az azonosulást, a frappáns képi gegeket pedig a tíz­éves kislányok halmazán kívül eső olvasók is díjazhatják.

A Mosolyogj! cselekményében sincs semmilyen fikciós adalék, Telgemeier úgy mesél el mindent, ahogy történt, ettől hiteles, és ettől banális a könyve, vagyis pont olyan, mint egy átlagos kiskamasz átlagnál igényesebben megírt naplója. Kultusza a legkevésbé sem meglepő.

Fordította: Bayer Antal. Frike Comics, 2017, 220 oldal, 4500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.