Könyv

Kabai Lóránt: Semmi szín

  • Bán Zoltán András
  • 2017. július 1.

Könyv

A cím kifejező és igaz, a könyv valóban szegény a színekben, a leggyakoribb szavak egyike a por, de a rozsda is az élbolyban szerepel. Sprőd szövegek, nyersek, olykor durvák, borostásak. Összekoccannak a (vers)molekulák.

Nagyon rosszul érzi magát a jelenkorban és a maga bőrében a könyv lírai Énje, és ez esetben talán nem teljes agyalágyultság e látszólag avítt kategória használata. Kabai valóban alanyi költő, persze nem a reflektálatlan dalos pacsirta értelmében, hiszen tudja-tanulta, hogy az ilyesmi művészileg már eléggé reménytelen, mégis ki akarja dalolni, mi bántja hazafelé menet. Igaz, olykor kissé túlbonyolítja a reflexiót, túlmagyarázza önmagát. Magyarán: túlírja a verseket. De ez becsületes aránytévesztés, hiszen – ha jól érzem – kerülni akarja az olcsó poénokat, a frappáns zárlatot. A csattanós giccset.

Ideáljai (kiket szövegszerűen is megidéz) T. S. Eliot, József Attila, de Kosztolányi is fellép pár utalással. De akire legtöbbet hivatkozik, az egy filozófus, Ludwig Wittgen­stein (legkivált A bizonyosságról című könyve), de hát ő is amolyan alanyi filozófiát művelt. És ha nem tévedek, a kötet alapkérdése ugyancsak idevág: létezik-e az a személy, aki beszél, vagyis létezik-e a lírai Én? Ha igen, akkor minden más létezik. Ezt megtudni lenne az a bizonyosság, amelyet Wittgenstein is hajszolt, bár ő beérte (volna) egy kéz létezésének biztos tudatával.

Talán éppen a filozófia és líra együttes működtetése miatt, folyton a fiatal Petri jutott eszembe az olvasáskor. Nemcsak a színterek és helyzetek miatt (kocsma, utca, lerobbant lakások, piálás stb.), hanem az alapérzület okán is: „E korban / Nem enyhülhet meg szomjúságod”. Sör nem oltja ezt.

Kabai, ha ironikusan is, de valamiként kibékül önmagával néhány vers végén: „kedvellek, te porhüvely”. Persze morbid idill ez. A költő lírai Énje az efféle pillanatokban Adyé: „életes halott”.

Tiszatáj Könyvek, 2016, 96 oldal, 2100 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.