Könyv

Kabai Lóránt: Semmi szín

  • Bán Zoltán András
  • 2017. július 1.

Könyv

A cím kifejező és igaz, a könyv valóban szegény a színekben, a leggyakoribb szavak egyike a por, de a rozsda is az élbolyban szerepel. Sprőd szövegek, nyersek, olykor durvák, borostásak. Összekoccannak a (vers)molekulák.

Nagyon rosszul érzi magát a jelenkorban és a maga bőrében a könyv lírai Énje, és ez esetben talán nem teljes agyalágyultság e látszólag avítt kategória használata. Kabai valóban alanyi költő, persze nem a reflektálatlan dalos pacsirta értelmében, hiszen tudja-tanulta, hogy az ilyesmi művészileg már eléggé reménytelen, mégis ki akarja dalolni, mi bántja hazafelé menet. Igaz, olykor kissé túlbonyolítja a reflexiót, túlmagyarázza önmagát. Magyarán: túlírja a verseket. De ez becsületes aránytévesztés, hiszen – ha jól érzem – kerülni akarja az olcsó poénokat, a frappáns zárlatot. A csattanós giccset.

Ideáljai (kiket szövegszerűen is megidéz) T. S. Eliot, József Attila, de Kosztolányi is fellép pár utalással. De akire legtöbbet hivatkozik, az egy filozófus, Ludwig Wittgen­stein (legkivált A bizonyosságról című könyve), de hát ő is amolyan alanyi filozófiát művelt. És ha nem tévedek, a kötet alapkérdése ugyancsak idevág: létezik-e az a személy, aki beszél, vagyis létezik-e a lírai Én? Ha igen, akkor minden más létezik. Ezt megtudni lenne az a bizonyosság, amelyet Wittgenstein is hajszolt, bár ő beérte (volna) egy kéz létezésének biztos tudatával.

Talán éppen a filozófia és líra együttes működtetése miatt, folyton a fiatal Petri jutott eszembe az olvasáskor. Nemcsak a színterek és helyzetek miatt (kocsma, utca, lerobbant lakások, piálás stb.), hanem az alapérzület okán is: „E korban / Nem enyhülhet meg szomjúságod”. Sör nem oltja ezt.

Kabai, ha ironikusan is, de valamiként kibékül önmagával néhány vers végén: „kedvellek, te porhüvely”. Persze morbid idill ez. A költő lírai Énje az efféle pillanatokban Adyé: „életes halott”.

Tiszatáj Könyvek, 2016, 96 oldal, 2100 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.