Könyv

Karin Fossum: Elszabadul a pokol

  • - banza -
  • 2017. március 16.

Könyv

Állandóan írunk az ún. skandináv krimiről, de Fossum neve rendre kimarad. Pedig magyarul pár hónapja megjelent kötete remekmű. Itt talán tényleg értelmes a bűnregény kifejezés, hiszen egyrészt majdnem érdektelen, hogy ki a gyilkos, másrészt voltaképpen nincs is gyilkosság a könyvben. Vagy ha még­­­is, az roppant körmönfontan lapul meg a cselekményben.

Dél-Norvégiában vagyunk, de azért senki ne képzeljen szicíliai kánikulát, noha kétségtelenül nagy a meleg, igaz, mindössze pár hétig. Fossum már ebben is szándékosan kerüli a skandináv közhelyekhez kapcsolódó elemeket. De a természet azért valami elemi erővel él és mozog, fenyeget és csábítgat ebben a hideglelős regényben.

Minden egy leleményes, ám irtózatos gonoszsággal kiagyalt tréfával indul, aztán a mértékkel adagolt froclizások egyre morbidabbak lesznek, valahol összekapcsolódnak, és a vége egy pokoli haláleset, ami szinte bizonyosan véletlenül történik meg, és megcsendíti a bűntudat szólamát. Olyan felépítés ez, mint egy piano induló, de aztán a legbrutálisabb fortéig eljutó és ott rémisztő erővel kisülő fúga.

Az alakok mindegyike plasztikus, mindenki esendő és az öklendezésig banális, mindenki kisszerűen gonosz, kivéve a bevándorlókat (és gondoljunk bele, a könyv norvégul 2009-ben jelent meg). A kamasz főhős szörnyű vicceket követ el, ám tettei valamiként mégis katartikusak, hiszen ráébresztik kárvallottjaikat, hogy életük merő hazugság volt, színtiszta önáltatás. Ez a valódi pokol.

Lesz vigasz? Hogy Isten kukán hallgat, az nem kérdés.

Fordította: Patat Bence. Scolar, 2016, 300 oldal, 2950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.