Könyv

Karin Fossum: Elszabadul a pokol

  • - banza -
  • 2017. március 16.

Könyv

Állandóan írunk az ún. skandináv krimiről, de Fossum neve rendre kimarad. Pedig magyarul pár hónapja megjelent kötete remekmű. Itt talán tényleg értelmes a bűnregény kifejezés, hiszen egyrészt majdnem érdektelen, hogy ki a gyilkos, másrészt voltaképpen nincs is gyilkosság a könyvben. Vagy ha még­­­is, az roppant körmönfontan lapul meg a cselekményben.

Dél-Norvégiában vagyunk, de azért senki ne képzeljen szicíliai kánikulát, noha kétségtelenül nagy a meleg, igaz, mindössze pár hétig. Fossum már ebben is szándékosan kerüli a skandináv közhelyekhez kapcsolódó elemeket. De a természet azért valami elemi erővel él és mozog, fenyeget és csábítgat ebben a hideglelős regényben.

Minden egy leleményes, ám irtózatos gonoszsággal kiagyalt tréfával indul, aztán a mértékkel adagolt froclizások egyre morbidabbak lesznek, valahol összekapcsolódnak, és a vége egy pokoli haláleset, ami szinte bizonyosan véletlenül történik meg, és megcsendíti a bűntudat szólamát. Olyan felépítés ez, mint egy piano induló, de aztán a legbrutálisabb fortéig eljutó és ott rémisztő erővel kisülő fúga.

Az alakok mindegyike plasztikus, mindenki esendő és az öklendezésig banális, mindenki kisszerűen gonosz, kivéve a bevándorlókat (és gondoljunk bele, a könyv norvégul 2009-ben jelent meg). A kamasz főhős szörnyű vicceket követ el, ám tettei valamiként mégis katartikusak, hiszen ráébresztik kárvallottjaikat, hogy életük merő hazugság volt, színtiszta önáltatás. Ez a valódi pokol.

Lesz vigasz? Hogy Isten kukán hallgat, az nem kérdés.

Fordította: Patat Bence. Scolar, 2016, 300 oldal, 2950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.