Könyv

Sörtelenítés

Zalán Vince: Film van, babám!

  • - ts -
  • 2017. március 16.

Könyv

Cudar valami volt az ún. cseh­szlovák új hullám, nem is csak az volt a baj vele, hogy viszonylag rövid úton kinyírták, hanem az is, hogy túlélt.

Ezekhez képest eltörpül az a tény, hogy valójában csak cseh új hullámról érdemes beszélni, mert ugyan a hatvanas években gyártottak szlovák filmeket is, csak azok elég rosszak voltak. A szerző megfutja az elvárt tiszteletkört, Prágában a Barrandov, Pozsonyban a Koliba volt a filmstúdió, és dolgoztak ott is invenciózus majsztorok. Ám a másik, vagy­is fő problémát viszont nem is érinti: miben is áll ma a cseh új hullám bánatos öröksége. Zalán csak szelektál és rögzít: így járunk mindnyájan a legjobban – mármint az olvasó komfortérzete, s a szereplők renoméja. Ha nem így tenne, szörnyű csapdába menne bele: főszereplői némelyikét kicsit lejjebb kéne rángatnia a piedesztálról, ahová a hálás utókor pakolta. Mert ugyanis a cseh új hullámot nem csupán Gustáv Husák elvtárs vagy valamelyik kultúrkomisszárja helyezte süllyesztőbe, de a túlélői is: e tényleg kiváló kötet 6 főszereplője közül Jiří Menzel és Věra Chytilová biztosan, egyebek mellett a pincelépcső 7. vagy 8. fokán legjobban hűlő sörről leadott dajkamesékkel.

De Zalán nem forradalmár, s nem is a Muppet Show páholyában rosszalkodó öregurak valamelyike, hanem tanár, annak viszont a legjobb. Átszűri személyiségén az anyagát, világosan és érthetően közli, hogy mit gondol felőle, majd gondolatait s velük tárgyát pont annyira teszi szórakoztatóvá, izgalmassá, mint amennyit az ügy komolysága megenged. Az ügy pedig komoly, hiszen mára a filmről folytatott diskurzus legalább annyira átalakult, mint a fényképezés technikája vagy éppenséggel az írásé, hogy a film(művészet) társadalomban elfoglalt helyéről már ne is beszéljünk.

De Zalán Vince nem alakult át, ő olyan maradt, mint a tárgya, s a tárgya megkövetelte tónus: elszánt és kérlelhetetlen. Ott magyaráz valahol a semmitmondásukat tudományos magyartalanságokba beleizzadó esztéták territóriuma és az internet buzgó, hadari és önfeledt kis ürgéinek lakótelepe közt a kies senki földjén: a saját törvényei szerint játszva. S e törvények pofonegyszerűek: az van, ami nekem tetszik, cserében viszont minden követ megmozgatok azért, hogy az neked is tessen. Még olyan régi és elfelejtett köveket is, mint a példás jegyzetapparátus. S ami perdöntő: Zalánnak mindehhez nyelve is van, ráadásul a magyar, amiben imponáló természetességgel ötvözi klasszikusaink hangját a katedrán elvárttal, de nem megfeledkezve egy percre sem a legkellemesebb fórum, a kocsmai filmviták akusztikájáról se. Ez már annyi a jóból, hogy akár közönséget tételezhetünk neki, ki az a marha, aki kihagyja ezt a hét mesterlövészt: Zalán ugyanis Karel Kachyňát is odatereli hatfős gyülekezete (Forman, Passer, Schorm, Menzel, Němec és Chytilová) mellé, s ezt az így keletkező szükséghelyzetnek megfelelően argumentálja is – ám itt a mű felütésén oly plasztikusan lefektetett személyes motivációktól a recenzens aligha tud eltekinteni.

Persze, nem a kalandregények izgalmait kínálja ez a mű, hisz kell valamiféle beojtottság ahhoz, hogy ember annak szegődjön nyomába, hogy mi fenét is akartak ezek a fura figurák a múlt század hatvanas éveiben, de ha már benne vagyunk, akkor nincs megállás: mert a mű novellafüzérként ugyanúgy olvasható, mint kézikönyvként. S ha már tényleg benne van, a kort is eldobhatja a tisztelt olvasó meg a komcsikat is, úgy, ahogy vannak. Mert ugyan két filmmel is simán be lehetett kerülni ebbe a könyvbe (Jan Němec), mint ahogy kettő és féllel ki is lehetett maradni belőle (Pavel Juráček), de az teljesen nyilvánvaló, hogy a hétből legalább hét történet örök és klasszikus emberi történet, és ezen a ponton akár a film is elhagyható lenne: hisz’ például az alkotó ember és a hatalom küzdelme vagy éppenséggel az ember és az ő természetének küzdelme fényesen ellenne a filmek emlegetése nélkül is. Csak Zalán nyelve nem lenne, mert pont ebben rejlik az ő nagy trükkje, hogy elmeséli a filmeket. S a filmek meséjéből úgy kalauzol át az alkotók meséjén keresztül a sajátjába, hogy azt hisszük, hogy mi végig egy helyben ültünk: könyvtárszobánk karosszékében.

Gondolat Kiadó, 2016, 368 oldal, 3800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”