Poeta.doc

Kassák szépül

Könyv

Szalatnai Rezső: Esőben

Szalatnai Rezső: Esőben

 

Enyhülő testem fekszik az ágyon

és hallgatom figyelő, tornyos homlokommal

mint húll az eső

s csörög át undok, szétmálló teste a csatornák zúgó bádogjain.

Egész nap olyan volt ez a ház, mint egy akvárium,

jártak benne az emberek, mint fogoly aranyhalak:

szomorú, béna szemekkel.

Letettem piros nyakkendőmet, fölhúztam a zsebórámat

s megszámoltam a pénzemet.

Messze van tőlem harcos életem.

Pihenj kisfiú, két hosszú tenyerem járja az orcád,

álmodj szépet, neked van Kárpáthy Zoltánod,

kalandos meséd, féltékeny hiúságod.

Nézd, itt lenn csak víz esik szakadatlan,

de az öreg hegyi vezetők a vacsoránál mesélték:

fönn a csúcsokon szikrázva hull a hó –

tőle a csúcsok borzalmasan fönségesek lesznek.

Elsúgom neked:

csúcs legyen belőled is fiam,

hólepte nyáron is, erős, merész és igazságos!

Fölemelkedem a párnán és elfutnak szavaim.

Húll az eső,

én nézem az arcom szembe a szekrénytükörrel

s gondolom:

egyszer

húnyt szemekkel így fog feküdni bennem a halott.

Szeretném mindenkinek megszorítani a kezét, aki egyedül hajtja le fejét

ma este.

Az 1930. november 16-ai Nyugatban hibaigazítás jelent meg, amely szerint a lap előző számában „Szalatnai Rezső »Öregedők töprengése« c. versét a nyomda hibásan szedte. A vers első három sora helyesen így szól: »Tudod-e, hogy aki elmegy – múltjának is megkegyelmez – s édesbúsan vallja be, hogy« stb.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.