Látogatóban Hanna Krallnál

„Kitalált dolog nincs benne”

Könyv

Író, újságíró, a lengyel tényirodalom grande dame-ja. Tényregényeiben, riportjaiban, elbeszélé­sei­ben elsősorban a holokausztra és a holokauszt feldolgozására összpontosít, erőteljesen építve a személyes történetekre. Itthon nemrég jelent meg Maria H. emlékezik című műve. Varsói otthonában kerestük fel.

Hanna Krall több mint húsz kötete közül a legutóbbi időkig egyetlen jelent meg magyarul, emellett néhány rövidebb írását közölték folyóiratok, például a Nagyvilág vagy a Lettre International. A hazájában 1976-ban – az Odra folyóiratban, majd egy évvel később könyvként is – napvilágot látott Egy lépéssel az Úristen előtt (Európa, 1981) interjúalanya és főhőse Marek Edelman, a varsói gettófelkelés egyetlen, életben maradt parancsnoka, aki az egy évvel későbbi varsói felkelésnek is aktív résztvevője volt, s később kardiológusként dolgozott. Kiss Gy. Csaba a Közép-európai találkozások című könyvében elmeséli, hogy 1982-ben, a hadiállapot időszakában magánkezdeményezésre érkezett Hanna Krall Budapestre; a legendás Könyves Bandi Moszkva téri bódéjánál rendeztek afféle „földalatti” könyvbemutatót és dedikálást.

Véletlen találkozás

Krall a nappaliba kalauzol, ahol kézzel horgolt terítőre kikészített, fehér teáskészlet, erős tea és szilvalekvárral töltött linzer vár. Nagyon szép, régi darabok – muszáj megdicsérni. Kiderül, hogy nem véletlenül választotta ezt erre az alkalomra; a Maria H. emlékezikben szimbolikus szerepet kap egy hasonló készlet, a névadója annak, amelyik az asztalon van. Az egyes darabokat varsói olvasóitól és kiadójától kapta ajándékba. „Összeköti ez az írót az olvasóval” – mondja és feláll, hogy megmutassa a könyv francia kiadását.

Elmondom neki, hogy az emlékezetről írok és az emlékezet életben tartásáról. S hogy szerintem ennek a legjobb módja, ha személyes történeteket elevenítek fel. Ilyen történet az övé és Edelmané is, a kettejük találkozásáé. A róla szóló könyvet majd’ három évtizeddel a holokauszt után írta; arra kérem, mondja el, miért teltek el évtizedek, mire megszületett a könyv.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.