Interjú

„Nem is keresték”

Darvasi Ferenc szerkesztő, Mándy Iván monográfusa

Könyv

Csak hagyjanak békén címmel nemrég megjelent Mándy Iván monumentális monográfiája. Élet- és pályarajz egy nagyon budapesti szerzőről. De hogyan lehet ma életrajzi szempontú monográfiát írni, mennyire volt nehéz a magánmitológia mögötti valóságot megragadni – a könyv szerzőjével ezekről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hatszáz oldala és komoly jegyzetapparátusa ellenére meglepően olvasmányos a monográfiád. Biográfia és pályakép született, nem egy irodalomelméleti eszközökkel operáló elemzés. Mikor dőlt el, hogy inkább ezen az úton indulsz el?

Darvasi Ferenc: Fel kellett mérnem a határaimat, amit Mándytól is meg lehet tanulni. Ő egy novelláskötetében írta meg, öniróniával, túlozva, hogy mi mindent nem tudott megcsinálni prózában: „Se cselekmény, se fantázia, se megfigyelés.” Nem vagyok irodalomtörténész, nem tudtam volna elméleti fókuszú monográfiát írni. Talán azért is lehetek jó életrajzírója Mándynak, mert amennyire ő a középiskolát kerülte, én az egyetemmel voltam hasonlóképpen. Sok korábbi munkám kötött Mándyhoz, készítettem róla egy interjúkötetet a Corvina Ki­adónak és egy novellaválogatást a Magvetőnek, összeállítottam a levelezését, és többedmagammal egy tanulmánykötetet is. Az említett munkák kapcsán összegyűlt anyag egyértelművé tette, hogy érdemes lenne egy ilyen, tulajdonképpen régi vágású monográfiát írnom belőlük.

MN: Egy ilyen életrajz centrikus monográfia mennyire számít szakmailag elavultnak?

DF: Szerintem még tartja magát a szakmában az a nézet, hogy az életrajzi monográfiák ideje lejárt. Ezt Magyarországon a 90-es évekbeli irodalomtudományos fordulathoz szokás kötni, az úgynevezett Kulcsár Szabó-iskolához, és ennek a hatása ma is érezhető.

MN: Miközben közönségigény meg mintha mutatkozna rá, rá­adásul a nyugati könyvkultúrákban az életrajzok töretlen sikernek örvendenek.

DF: A személyesség kezd nagyon felértékelődni, erre a digitális világ is hatással van, de ennek egyértelmű jelei mutatkoznak az irodalomban is. A trendek váltakoznak az irodalomtörténeti, irodalomelméleti megközelítésekben is. De én ezzel nem foglalkoztam, azt akartam megírni Mándyról, amire én képes vagyok, és nem igazán érdekelt közben, hogy ez korszerű-e bizonyos nézőpontból, vagy sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.