Könyv

Valószínűleg minden irodalmi generáció számára létezik olyan idősebb, saját kortársai közt alig észrevehető, ritkán publikáló, rejtőzködőbb alkatú pályatárs, akit egyszer csak a felfedezés, a ráismerés élményével találhatnak meg, hogy onnantól a legfontosabb "elődök" között tartsák számon.

Különös kötet, amit egy darabig ide-oda rakunk, aztán valahogy mégis újra olvasni kezdjük. Mert számos vers nagyon is működik, úgy mondják, megtalál, például "közepén egy merülő délutánnak".

Az ókori etruszkok szerint a hetvenéves emberek már nem folyamodhatnak kéréssel az istenekhez, a nyolcvannégy éven felülieknek pedig egyáltalán nem küldenek jeleket az égiek. Szilágyi János György ókortudós, a görög és római művészet és irodalom világszerte elismert kutatója maholnap kilencvennégy éves lesz.

Az utóbbi években a "skandináv krimi" fogalma amolyan áruvédjegy lett Magyarországon; jól eladható márka, nagyjából könnyen körülírható műfaji ismérvekkel. A siker forrása sok tényező lehet, a "dán film" látásmódjától kezdve az amerikai típusú thriller részleges kifáradásán át egészen az olvasók egzotikumigényéig, melyet csak fokoznak a számunkra leírhatatlan és kiejthetetlen nevek.

Nyikolaj hazatér a háborúból, és a munka frontján is hőstetteket hajt végre. A jóisten se tudná megmondani, hány tonna orosz (szovjet) regény született hasonló felütéssel, azonban mindjárt más a helyzet, ha Koljan nem a második világ-, hanem a csecsen háborúból tér haza.

Verhaeghen regénye monstruózus és ambiciózus, magával ragadó, nagy tárgyi tudásra támaszkodó és tanulságos. Metszően okos és szellemes, helyenként pedig kifejezetten megrendítő. És hát nem, nem tetszett igazán.

Kevés olyan könyv akad Magyarországon, sőt a világban, mely rejtélyesebb volna, mint a Rohonci kódex - miközben a közelmúltig komoly szakember szinte nem is foglalkozott vele. A kódex kevéssel felfedezése után rögvest a szégyenpadon kötött ki, hiszen jeles tudós férfiak mondták ki róla a lesújtó verdiktet: közönséges hamisítvány!

Az előzménykötethez, a 2010-ben ugyancsak Romsics Ignác szerkesztésében megjelent Magyarország az első világháborúban (lásd: Egy század forrásága,Magyar Narancs, 2011. február 24.) című kiadványhoz hasonlóan a kiadó ezúttal is színvonalas produktummal állt elő.

"Tagadhatatlan, hogy művészete egészben nem egészen jóhiszemű; de nem többet ér-e ez a grandiózus rosszhiszeműség minden becsületes, izzadó jóhiszeműségnél?" - fogalmazott Csáth Géza 1908-as híres Puccini-esszéjében, a divatos operakomponista legfontosabbnak talált ismertetőjegyére, az azonnali hatás felkeltésének makacs vágyára rámutatva.