Pedig alighanem elhamarkodott volt az ítélet, s már ideje volt revideálni a még a közelmúltban is uralkodó álláspontot. E remek könyv tanúsága szerint a Rohonci kódex valószínűleg valódi 16-17. századi darab - csak azt nem tudjuk, micsoda, mi célból és milyen nyelven íródott. Láng Benedek, a fiatal tudomány- és művelődéstörténész, korábban maga is középkori mágikus iratok kutatója alapos, idővel kötetté duzzadó dolgozatot szentelt a Rohonci kódexnek. Ráadásul könyve nem egyszerűen csak az eddigi értelmezési kísérleteket veszi számba, habár e tárgyban is jól teljesít, hanem elénk tárja saját kódtörő munkájának gyümölcsét is - annyit elárulhatunk, hogy az amúgy érdekfeszítő nyomozás után is akad még rejtély bőven.
A kódexről köztudomású, hogy 1838-39 körül gróf Batthyány Gusztáv a rohonci (manapság Rechnitz, Burgenland) kastély többi ékével együtt a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. További sorsát illetően már megoszlott a tudós közvélemény: a kisebbség szerint e rejtélyes könyv igazi, eredeti s módfelett értékes forrás, míg a többség szerint pusztán a kor egyik tehetséges széltolója, a beszédes nevű Literáti Nemes Sámuel (állandó epitheton ornansa szerint az Országos Széchényi Könyvtár "harmadik megalapítója") hamisította. A kézirat eredetiségében mélyen hívő (és meggyőződött) szerző joggal mutat rá: a Literáti Nemes szintén páriasorsú hagyatékában található, sokszor a könyvtár állományából "kiselejtezett" (s az idő múlásával magukban is különleges értékkel bíró) hamisítványok mind jóval egyszerűbb darabok - a kódex írásszövete ennél jóval komplexebb jellegű. Meglehet, az alapos laborvizsgálatok még hiányoznak, de a Láng által felvonultatott szakértői vélemények és filológiai érvek mind arra mutatnak: a történészi-filológusi szakma igazságtalanul és egyben botor módon bliccelte el eddig a kódex alapos vizsgálatát. Sőt, e munkához már nem csak az ő szakértelmük szükséges - ahogy az sem biztos, hogy valódi eredményre jutottak volna akkor, ha az utóbbi száz évben briliáns elmék sokasága cincálja szét a kódexet. Ezzel szemben jó néhány ködevő, futóbolond és szélhámos próbálkozott már a kódex jeleinek dekódolásával, általában siralmas vagy kacagtató eredménnyel: Láng szorgalmasan végig is veszi valamennyit, kezdve a sumer-magyar nyelvrokonítóval, folytatva a szövegbe ősromán gesztát látó határon túli szerzővel vagy a Turán magazinban publikáló kedves indiaival. Ezekkel a szinte magukat cáfoló, sőt megsemmisítő hamis megfejtésekkel nincs is semmi baj - csakhogy a szöveg titka ettől még nem tárul fel. Talán nem is tárulhat fel: a Rohonci kódex lehet puszta játék, értelemmel nem bíró halandzsa (ezt a szöveg tanulmányozása nyomán mind többen vetik el), ahogy elképzelhető az is, hogy bár van értelme, ez valamilyen okból felfejthetetlen. Ideális esetben persze van értelmes tartalma és az megfejthető - de ettől még lehet titkosírás, valamilyen gyorsírás, és az sem zárható ki, hogy valamiféle mesterséges nyelven íródott. A szerző a lehető legravaszabb (bár némileg valószínűtlen) értelmezéstől sem szerette volna megfosztani az olvasót: mi van, ha a kódex egy világtól elzárt ikerpár privát nyelvének lejegyzése, melyet csak ők maguk értenek (ezt hívná a szakirodalom kriptofáziának). Nos, ha nem említettük volna, a könyv valódi krimiszerű izgalmakat tartogat olvasói számára: a szerző jóvoltából nemcsak végtelenül informatív, de egyben remek dramaturgiájú munkát olvashatunk. S miközben elmélyülünk a titkosírások és mesterséges nyelvek labirintusában, lassan kezdjük érezni az efféle munka ízét. Nem is a megfejtés itt a lényeg, hanem a kacskaringós, elágazós út, a dekódolás izgalma, amiért nem kell sajnálni sem pénzt, sem időt. Könyvének fináléjában határozottan határozatlan következtetésekre jut a szerző, amit természetesen nem osztunk meg e hasábokon, hiszen legalább oly bunkóság volna, mint elárulni, ki is a tettes egy jó krimiben - hiszen a Rohonci kódex tényleg az. De ha mégis kíváncsiak lennének rá: hát az inas volt az!
Jaffa Kiadó, 2011, 227, 2940 Ft
