A fenéket, már el is ijesztettük a delikvenst, mondjunk inkább nagyot, hogy nincs is ennél szebb love story, és nem is mondtunk olyan nagyot. Csak elégtelenül keveset. Aztán vagy rákap a marslakónk, és rohan a regényfolyam többi kötetéért, vagy nem, ez már az õ dolga, de hogy a kézirattári folyosóról még csak véletlenül sem a könyvesekhez vezet az út, az biztos. A vitrinekbõl jobbára az derül ki, hogy Vas Istvánt is, mint kortársai legtöbbjét, anya szülte, hogy voltak õsei és kollégái, hogy lakott több helyen, s hogy köze volt a mozdulatművész Nagy Etelhez és a festõ Szántó Piroskához. Meg hogy nehéz korokban élt és alkotott, és igen, költõ volt, író és műfordító. Mindez dokumentumokkal, hitelt érdemlõen igazolva. Egykori szerzõ a klubból, úgy hagyva, múlt idõben.
Ami jó, az azoknak az, akik amúgy is képben vannak: egy fotó például a Nehéz szerelem Etijérõl, akirõl Réz Pál így írt: "Azt, hogy Nagy Etel, a táncosnõ, Kassák Lajos nevelt lánya és Vas István elsõ felesége (...) olyan volt-e a valóságban, amilyennek Vas látja-láttatja, hiába kérdeznénk fényképek, kortársi naplójegyzetek, egykori kritikák, az Egy magyar táncosnő című album alapján - õt már teljességgel regényhõsnek tekintjük. (...) És mert õ a könyv legtüneményesebb alakja, talán ezért is lesz egymásra találásuknak és Eti halálának jelenete a ciklus két legnagyszerűbb regényfejezete."
Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, 2011. januárig
