Komor bölcsődalok

C. J. Sansom Matthew Shardlake-sorozata

  • B. I.
  • 2010.10.21 00:00

Könyv

Kritika a Matthew Shardlake-sorozat első három kötetéről.

Az 1952-ben született író történelemből szerzett PhD fokozatot, majd jogot tanult és ügyvédként praktizált - utóbbival az ezredforduló táján hagyott föl véglegesen, hogy régi tervét valóra váltva megalkossa nagy történelmi tablóját VIII. Henrik Angliájáról. A regényfolyam első darabja, a Kard által 2003-ban (magyarul 2008-ban) jelent meg, ami, ahogyan mondani szokás, egy csapásra ismertté tette szerzőjét mind a történelmi művek, mind a krimi híveinek körében - annak ellenére is, hogy a kritikák némelyike Umberto Eco A rózsa neve című alkotásának "túlzott" hatását feltételezve enyhén fanyalgott. A sorozat következő része, a 2004-es Sötét tűz (magyarul 2009) viszont már mindenkit meggyőzött arról, hogy Christopher John Sansom esetében nemcsak egy kitűnő fölkészültségű hobbitörténész egyszeri szépirodalmi kirándulásáról, hanem vérbeli krimiszerzőről van szó. A siker azóta is töretlen, a széria immár az ötödik kötetnél tart, a már említetteket Az uralkodó (2006, magyarul: 2010), a Revelation (2008) és a Heartstone (2010) követte - utóbbi kettő itthoni megjelenéséről egyelőre nincs hír. (Sansom párhuzamosan dolgozik egy ugyancsak többrészesre tervezett, a spanyol köztársaság bukásával induló kémtörténeten is, aminek eddig egyetlen darabja - Winter in Madrid, 2006 - készült el.)

A sorozat főhőse, Matthew Shardlake, egy londoni ügyvéd előbb Thomas Cromwell főminiszter, majd annak bukása után Thomas Cranmer érsek bizalmasaként teljesít kiemelt fontosságú, nemegyszer szigorúan titkos megbízásokat. A Kard által egy a vallási reform jegyében bezárásra ítélt kolostorban történt gyilkosságsorozat földerítését meséli el, a Sötét tűzben a katolikus nagyhatalmak inváziójától rettegő Angliában fölbukkant "csodafegyver" okozza a bonyodalmat, Az uralkodóban pedig a Tudor-ház legitimációja a tét. A nyomozást persze újabb és újabb gyilkosságok nehezítik, a műfaj bevett hagyományai szerint Shardlake nemegyszer lukra is fut, hogy aztán végül minden apró részlet a helyére kerüljön. Sansom fordulatos cselekményvezetése, feszültségteremtő ereje önmagában is elegendő ahhoz, hogy munkái (történelmi) krimikként megállják a helyüket.

Művei azonban nem pusztán élvezetes, "letehetetlen" bűnregények. "A Towerbe viszik őket. Akár én is lehetnék a helyükben. Az a fajta félelem volt, ami mindenkinek ott motoszkált az elméje hátsó zugában. És most váratlanul velem történt meg" - Az uralkodóban a történetmesélő Shardlake már világosan látja, hogy a Tudorok országa a káosz, a létbizonytalanság miatti félelem, a vallási fanatizmus és a hideg számításon alapuló gátlástalan vagyonszerzés országa. (A végletességet az első három kötetben ábrázolt időjárás is erősíti: mindent beterítő hó zárja el a külvilágtól a gyilkosságok helyszínét, a kolostort az elsőben, kánikulában fuldokló és a kitörő viharra váró Londonban járunk a másodikban, folyamatos eső és sártenger színezi a harmadikat.) Az ügyvédet a vallási reform iránti elkötelezettsége vitte - a történet kezdetekor hatalma csúcsán álló - Cromwell szolgálatába. A széria egyik hangsúlyos szála Shardlake kiábrándulása az úgynevezett nagy eszmékből; az ezek nevében elkövetett szörnyűségek, valamint Henrik kegyeltjei minden normát fölrúgó fölemelkedésének hatására válik mind szkeptikusabbá és kétkedőbbé nemcsak egyházával, de az isteni eredetűnek láttatott királysággal szemben is. A koncepciós perek, a máglyahalálok világában a joguralom embere kíván lenni - ám a racionalizmus, a dolgok megérthetőségébe vetett hit Shardlake számára nem pusztán a jogászlét következménye. A társadalom legapróbb zugait is átjáró könyörtelen erőszakon túl Shardlake-nek a testi hibája miatti irracionális ellenszenvvel és kitaszítottsággal - a púpos a korabeli babona szerint szerencsétlenséget hoz környezetére - is szembe kell néznie. Egy kegyetlen jelenetben maga VIII. Henrik király szentesíti e kivetettséget; de már annak előtte apja sem tud soha megbékélni vele. A fiatal Matthew a könyörületességet hirdető katolicizmushoz menekül, de ott is elutasítással találkozik - a reformhoz csapódásának is e kudarc a valódi oka. Ugyanígy csalódni kényszerül érzelmeiben, amikor félreérti a kolostorbeli szolgálólány, később pedig egy főnemes asszony gesztusait, vagy amikor rájön, hogy valójában az után a férfi után nyomoz, akit apja helyett kívánt apjaként szeretni - e tévedései egyszersmind nyomozásait is hátráltatják. Shardlake tehát nemcsak a külvilág, hanem lelkének zűrzavarában is a szabályokhoz, a világos, rendezett logikához ragaszkodással igyekszik egyensúlyt teremteni. Ezzel együtt sem állítható persze, hogy Sansom fő ambíciója az lett volna, hogy az emóciók uralta káoszban túlélni akaró Shardlake páriaságában a modern, kétkedő európai ember önmagára ébredésének folyamatát rajzolja meg - sőt, az író arányérzékét éppen az dicséri, hogy mindvégig tisztában van a műfaj lehetőségeivel: a társadalmi és egyéni bizonytalanság összecsúsztatásával nyomasztó atmoszférát teremt, ám egyszer sem válik tudálékosan pszichologizálóvá.

A rózsák háborújának anarchiáját követő, nem kevésbé véres Tudor-kor egyben a modern Anglia bölcsője is: a vallási indíttatású égetések hátterében zajlanak a földfoglalások és birtokelkerítések (lásd még: "eredeti tőkefelhalmozás"). Shardlake nyomozásait is rendre keresztezik azok az érdekek, amik e vagyonok kialakulását mozgatják. És mivel a bűnregény kitüntetett terepe a magántulajdonon alapuló társadalom, a XVI. századi színtér egyfajta szerzői játékra is módot ad Sansomnak: hiszen Matthew Shardlake visszaemlékezéseiben, ha úgy tetszik, kirajzolódik az új (polgári) világ majdani népszerű műfaja, a krimi.

Kard által, 2008, 368 oldal, 2780 Ft; Sötét tűz, 2009, 448 oldal, 2880 Ft; Az uralkodó, 2010, 512 oldal, 3280 Ft. Mindhárom kötetet H. Kovács Mária fordította és az Agave kiadó jelentette meg.

Neked ajánljuk