Hanem azért is, mert amikor Greta megszületett, Svante főállású apa lett, és a család együtt járta a világot Malenával előadásról előadásra – Beata születése után már négyesben, összesen 12 éven át. A tökéletesnek tetsző élet azonban egy pillanat alatt omlott össze, mikor Greta ötödikes korában elkezdett sírni, egyre többször kellett az iskolából hazavinni, pánikrohamai lettek és az evést is kezdte abbahagyni. Hirtelen ő került a család életének középpontjába.
Malena Ernman kendőzetlenül ír azokról a küzdelmekről, amiket mindennap meg kellett vívniuk lányukért (reggeli: egyharmad banán 53 perc alatt, ebéd: 5 darab gnocchi 121 perc alatt), miközben orvosról orvosra jártak. Greta az iskolából is kimaradt, és hosszú ideig senki sem tudta megmondani, mi baja lehet. Mire eljutottak a diagnózisig (Asperger-szindróma, obszesszív-kompulzív zavar, depresszió, szelektív mutizmus) a kislány már tíz kilót fogyott, lépcsőzni sem tudott.
| ||
Amikor odáig fajult a helyzet, hogy Gretának be kellett volna feküdnie a kórházba, hogy infúzióval táplálják, a lány úgy döntött, inkább elkezd enni, és kezdetét vette a lassú, nagyon lassú felépülés. Ekkor azonban Beata lett beteg, és kezdődött minden elölről: a zenei őstehetségnek tartott Beata felcseréli a nappalt az éjszakával, a legkisebb zajtól is képes dührohamot kapni. Sokáig tart, mire nála is eljutnak a diagnózisig (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, Asperger-szindróma, obszesszív-kompulzív zavar, mizofónia).
A szülőknek mindent maguknak kellett csinálniuk, és ők maguk is az összeomlás szélére kerültek, dacára a még svéd mércével nézve is privilegizált társadalmi helyzetüknek. Az ilyen pszichés betegségekre a svéd rendszer sincs felkészülve. Ami van, az a „gyermek- és ifjúsági pszichiátriai szakrendelés, ahol mindenki rogyadozó térdekkel jár a rájuk nehezedő súly alatt és az idő nagy részét tűzoltásra kell fordítani. Ami van, az egy olyan iskolarendszer, ahol minden tanulónak pontosan ugyanúgy kellene működnie, és ahol a tanárok futószalagon kerülnek betegállományba kiégéssel.”
Greta eközben a gyerekeket is megutálta, mert a mássága miatt kiközösítették és bántották – még akkor is kinevették és mutogattak rá, amikor apjával ment be egy iskolai ünnepségre.
Amikor aztán megnéztek egy filmet az iskolában a környezetszennyezésről, Greta teljesen a hatása alá került, alig hitte el, hogy igaz, amit lát. „Mert ha igaz lenne, akkor semmi másról nem beszélnének az emberek.” A klímaváltozás került élete központjába, és Aspergere hirtelen szupererővé vált. Mindent elolvasott, mindent megjegyzett a témával kapcsolatban, hatására szülei is aktivistákká váltak.
Felhagytak a húsevéssel, elektromos autót vettek, nem ültek többé repülőre, pedig ez Malena esetében karrierjének feladását jelentette. De ez a legkevesebb, amit megtehetnek, hiszen az utolsó órában vagyunk, és radikálisan meg kell változtatni az eddigi életformánkat, ha azt akarjuk, hogy minimális esélyünk legyen a túlélésre. „Számunkra a környezetvédelem és a klímaváltozás kérdése jelenti a végső példáját, a következményét ennek a világrendnek, amely most uralkodik.”
Jóval többről van szó tehát, mint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről, forradalomra van szükség. Az uralkodó gazdasági modell átalakítása, a politika és a multik szabályozásának alapvető megváltoztatása is szükséges annak érdekében, hogy kikerüljünk abból a fenntarthatósági válságból, amelyben évtizedek óta élünk, állítják Thunbergék. Rosszul érzi magát az egész világ, egyre több a lelkibeteg: „kiégett emberek egy kiégett bolygón”.
| ||
A könyv magyar verziója az eredeti bővített kiadása, már az is bekerült, hogyan kezdte el Greta pillanatok alatt világhíressé vált klímasztrájkját. Tényleg mindössze annyi történt, hogy elindult egyedül a svéd parlament épülete elé, és leült oda „Skolstrejk för klimatet” feliratú táblájával – három héten keresztül mindennap. Már az első napokban felkapta a sajtó, egyre többen csatlakoztak hozzá.
Állapota ekkor rohamos javulásnak indult: tudott enni emberek előtt, szóba állt idegenekkel, sőt pár hét elteltével már tömegek előtt tartott beszédet, ma pedig már a világ legnagyobb hatású személyei között tartják számon. Valóban lenyűgöző az aktivista ereje és meggyőződése, ahogy bárkivel szemben kiáll a bolygó védelmében. Sajnos azonban a kötet nyelvezete túlságosan egyszerű, érvelés helyett pedig többnyire közhelyek ismétlésére futja.
Ettől függetlenül azonban valóban ég a házunk, még akkor is, ha erre nem feltétlenül Thunbergék könyve a bizonyíték, hanem például az, hogy a kötetet a napsütötte erkélyen, egy szál pólóban olvastam el – november legvégén.
Fordította: Harrach Ágnes. Corvina, 2019, 284 oldal, 3500 Ft
