Kína-szindróma

J. R. McNeill: Valami új a nap alatt - A huszadik század környezettörténete

Könyv


A jeles szerző egy új, interdiszciplináris tudományág, a környezettörténet elismert tudora és professzora, egyben szakterülete számos díjjal kitüntetett és megannyi nyelvre (most már tisztes módon, magyarra is) lefordított alapkönyvének szerzője. A Valami új a nap alatt sikerének titka ugyanaz, amiért kritikusai bírálni szokták: hihetetlenül könnyed kézzel (alkalmasint szelektíven olykor), látszólag minden megerőltetés nélkül fűzi egybe az őt érdeklő tényeket és interpretációkat, értelmezési kereteket, hogy kikerekedjék belőlük a nagy sztori.

Ennek látszólag banális, ám az analízis során megelevenedő lényege, hogy az elmúlt évszázad (s persze a közvetlen előzményei) szakadatlan fejlődésének súlyos az ára, s - a természeti környezeten kívül és felül - leginkább nekünk kell állnunk a cehhet.

 

McNeill módszere látszólag egyszerű, talán nem is előzmények nélküli, de módfelett célratörő: végigveszi azokat az utólag tán elhanyagolhatónak tűnő, de nagy horderejű s egymással összekapcsolódva az egész Föld sorsát befolyásoló változásokat, melynek lévén létrejött a mai, minden szempontból elképesztő technikai civilizációnk. A fejlődés motorja a demográfiai robbanás: a növekedés mindig több és több munkaerőt s egyben fogyasztót követel, s pozitív visszacsatolás révén a megnövekedett népesség is húzza magával az általános gyarapodást. Mindehhez pedig szükséges az orvostudomány, a közegészségügy, a mezőgazdaság forradalma, melyeket a szerző következetesen az imperializmus kontextusában szemlél és elemez - az ő értelmezésében a valóban hősies és önzetlen filantrópok vagy a tudomány forradalmárai tudatosan vagy sem, de az új világrend kialakításának szolgái. A járványok és betegségek történetének kutatása - különös tekintettel azok társadalom- vagy akár hadtörténetben játszott szerepére - amúgy is McNeill kedvenc terepe. A világ meghódítása egészen máshogy is fest ebből az optikából szemlélve - s a ragályok vagy éppen az ellenük vívott küzdelem történetének ismeretében hirtelen valóban értelmezhetővé válik megannyi históriai rejtély és dilemma. A recenzens például kifejezetten sajnálja, hogy gyermekkorának iskoláiban sohasem idézték a polgárháborús flekktífuszjárvány alkalmából megejtett elmés Lenin-szólást: vagy a szocializmus győzi le a tetveket, vagy a tetvek győzik le a szocializmust.

Szerencsére a szerzőt iróniája sem hagyja cserben. Emlékezetesek azon sorai, ahol leszögezi: míg a korábbi háborúkban a veszteségekért többnyire a járványok, betegségek voltak a felelősek, addig az orvostudomány első világháború előtti lélegzetelállító fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy a katonák végre egymás mészárlására koncentrálhassanak.

A könyv másik vonulata az energiahordozók történetével foglalkozik - jellemző, hogy a szerző már a téma bevezetőjében is hivatkozik rá (meglehet, társadalomtörténeti szempontból nem túl megalapozottan), hogy a rabszolgaság ókori elterjedésének egyik fő oka az volt, hogy az ember hatékonyabban alakítja át a táplálék kémiai energiáját mechanikaivá, mint bármely igásállat - ráadásul optimálisan felhasználható az energia tárolására is. A meghökkentő szempontok és látásmódok néha valóban hasznosak lehetnek - ráadásul a vízenergia kizsákmányolásának, a fosszilis energiahordozók vagy az atomenergia felhasználásának története bővelkedik olyan paradoxonokban, melyek megértését megkönnyítheti egy-egy ironikus csavar vagy hajmeresztő párhuzam. Annyi azonban határozottan kiderül e könyv olvastán, hogy a 20. század civilizációs fejlődésében nem volt egyetlen olyan húzásunk, leleményünk, gigantikus erőfeszítésünk se, melyért ne kellett volna keserves árat fizetni: a gőg és a nem szándékolt következményekről mit sem sejtő tudatlanság költségeit rendre utólag ütötték be a pénztárgépbe, s félő, mindenért még nem is fizettünk meg.

Mivel a könyv eredetileg bő egy évtizede jelent meg, fontos volt, hogy a szerző legalább utószó erejéig összefoglalja az új évezred első évtizedének fontos fejleményeit. Nos, az ivóvízkészletek kimerülésével és a kurrens klímafrásszal kapcsolatos (hol többé, hol kevésbé alátámasztott) parák felsorolásán túl alkalmat talál arra is, hogy beszámoljon a korábban meredeken felívelő demográfiai trendek napjainkban tapasztalható erős mérséklődéséről. Közben megtalálja az új Fekete Pétert is: a mindenben az elődök hibáit megismétlő, magát és ezzel a világot megint csak a fosszilis energiahordozók rabságába hajtó Kínát. Mindig is patkány volt, s nem cápa, azaz a feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás stratégiáját választotta, a jól beváltnak tűnő életformákhoz való makacs ragaszkodás helyett - hangzik szájából a Mennyei Birodalom alkalmazkodóképességét elismerő ítélet. Ugyanakkor arra is int bennünket: amennyiben az előző század által indukált (s a jelenben még halmozottabban jelentkező) környezettörténeti kihívásokra adott válaszokra is kíváncsiak vagyunk, úgy jobban tesszük, ha vigyázó szemünket Pekingre vetjük.

Fordította: Zalotay Melinda, Malik Tóth István. Ursus Libris, 2011, 477 oldal, 5500 Ft

Neked ajánljuk