Kína-szindróma

J. R. McNeill: Valami új a nap alatt - A huszadik század környezettörténete

Könyv


A jeles szerző egy új, interdiszciplináris tudományág, a környezettörténet elismert tudora és professzora, egyben szakterülete számos díjjal kitüntetett és megannyi nyelvre (most már tisztes módon, magyarra is) lefordított alapkönyvének szerzője. A Valami új a nap alatt sikerének titka ugyanaz, amiért kritikusai bírálni szokták: hihetetlenül könnyed kézzel (alkalmasint szelektíven olykor), látszólag minden megerőltetés nélkül fűzi egybe az őt érdeklő tényeket és interpretációkat, értelmezési kereteket, hogy kikerekedjék belőlük a nagy sztori.

Ennek látszólag banális, ám az analízis során megelevenedő lényege, hogy az elmúlt évszázad (s persze a közvetlen előzményei) szakadatlan fejlődésének súlyos az ára, s - a természeti környezeten kívül és felül - leginkább nekünk kell állnunk a cehhet.

 

McNeill módszere látszólag egyszerű, talán nem is előzmények nélküli, de módfelett célratörő: végigveszi azokat az utólag tán elhanyagolhatónak tűnő, de nagy horderejű s egymással összekapcsolódva az egész Föld sorsát befolyásoló változásokat, melynek lévén létrejött a mai, minden szempontból elképesztő technikai civilizációnk. A fejlődés motorja a demográfiai robbanás: a növekedés mindig több és több munkaerőt s egyben fogyasztót követel, s pozitív visszacsatolás révén a megnövekedett népesség is húzza magával az általános gyarapodást. Mindehhez pedig szükséges az orvostudomány, a közegészségügy, a mezőgazdaság forradalma, melyeket a szerző következetesen az imperializmus kontextusában szemlél és elemez - az ő értelmezésében a valóban hősies és önzetlen filantrópok vagy a tudomány forradalmárai tudatosan vagy sem, de az új világrend kialakításának szolgái. A járványok és betegségek történetének kutatása - különös tekintettel azok társadalom- vagy akár hadtörténetben játszott szerepére - amúgy is McNeill kedvenc terepe. A világ meghódítása egészen máshogy is fest ebből az optikából szemlélve - s a ragályok vagy éppen az ellenük vívott küzdelem történetének ismeretében hirtelen valóban értelmezhetővé válik megannyi históriai rejtély és dilemma. A recenzens például kifejezetten sajnálja, hogy gyermekkorának iskoláiban sohasem idézték a polgárháborús flekktífuszjárvány alkalmából megejtett elmés Lenin-szólást: vagy a szocializmus győzi le a tetveket, vagy a tetvek győzik le a szocializmust.

Szerencsére a szerzőt iróniája sem hagyja cserben. Emlékezetesek azon sorai, ahol leszögezi: míg a korábbi háborúkban a veszteségekért többnyire a járványok, betegségek voltak a felelősek, addig az orvostudomány első világháború előtti lélegzetelállító fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy a katonák végre egymás mészárlására koncentrálhassanak.

A könyv másik vonulata az energiahordozók történetével foglalkozik - jellemző, hogy a szerző már a téma bevezetőjében is hivatkozik rá (meglehet, társadalomtörténeti szempontból nem túl megalapozottan), hogy a rabszolgaság ókori elterjedésének egyik fő oka az volt, hogy az ember hatékonyabban alakítja át a táplálék kémiai energiáját mechanikaivá, mint bármely igásállat - ráadásul optimálisan felhasználható az energia tárolására is. A meghökkentő szempontok és látásmódok néha valóban hasznosak lehetnek - ráadásul a vízenergia kizsákmányolásának, a fosszilis energiahordozók vagy az atomenergia felhasználásának története bővelkedik olyan paradoxonokban, melyek megértését megkönnyítheti egy-egy ironikus csavar vagy hajmeresztő párhuzam. Annyi azonban határozottan kiderül e könyv olvastán, hogy a 20. század civilizációs fejlődésében nem volt egyetlen olyan húzásunk, leleményünk, gigantikus erőfeszítésünk se, melyért ne kellett volna keserves árat fizetni: a gőg és a nem szándékolt következményekről mit sem sejtő tudatlanság költségeit rendre utólag ütötték be a pénztárgépbe, s félő, mindenért még nem is fizettünk meg.

Mivel a könyv eredetileg bő egy évtizede jelent meg, fontos volt, hogy a szerző legalább utószó erejéig összefoglalja az új évezred első évtizedének fontos fejleményeit. Nos, az ivóvízkészletek kimerülésével és a kurrens klímafrásszal kapcsolatos (hol többé, hol kevésbé alátámasztott) parák felsorolásán túl alkalmat talál arra is, hogy beszámoljon a korábban meredeken felívelő demográfiai trendek napjainkban tapasztalható erős mérséklődéséről. Közben megtalálja az új Fekete Pétert is: a mindenben az elődök hibáit megismétlő, magát és ezzel a világot megint csak a fosszilis energiahordozók rabságába hajtó Kínát. Mindig is patkány volt, s nem cápa, azaz a feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás stratégiáját választotta, a jól beváltnak tűnő életformákhoz való makacs ragaszkodás helyett - hangzik szájából a Mennyei Birodalom alkalmazkodóképességét elismerő ítélet. Ugyanakkor arra is int bennünket: amennyiben az előző század által indukált (s a jelenben még halmozottabban jelentkező) környezettörténeti kihívásokra adott válaszokra is kíváncsiak vagyunk, úgy jobban tesszük, ha vigyázó szemünket Pekingre vetjük.

Fordította: Zalotay Melinda, Malik Tóth István. Ursus Libris, 2011, 477 oldal, 5500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.