A skandináv országokban a negyvenes évek óta ellentételezésben részesülnek a szerzők műveik könyvtári kölcsönzései után. A rendszert az EU is átvette, jelenleg 23 országban fizetnek ilyen jogdíjakat, nemcsak szépíróknak, hanem például szakácskönyvek vagy tudományos művek szerzőinek is. Erős piacon, ahol az érdekvédelem is erős, mint például Németországban, szerzői jogként kezelik a kölcsönzést, a díj beszedését és kifizetését erre szakosodott szervezetek végzik. Az Egyesült Királyságban például a Közkönyvtári Kölcsönzési Jogdíj Hivatal összesíti a véletlenszerűen kiválasztott könyvtárak kölcsönzési adatait, ennek alapján megbecsülik az egész országra vonatkozó kölcsönzési gyakoriságot, és kiszámítják a jogdíj mértékét. A balti országokban, Szlovéniában és a skandináv országokban szintén a kölcsönzések az irányadók, de a helyi nyelven születő kortárs irodalom állami támogatásának is része lett a rendszer, például ösztöndíjakat folyósítanak a jogdíjakból. A magyar rendszer az angol és a balti modellből állt volna össze, ám végül csak az állami szerepvállalás és a jogdíjszámítási módszer maradt benne, a támogatási elem kikerült belőle. A - titkosan kezelt - lista élén így a külföldi sikerkönyvek fordítói, gyerekkönyvek szerzői és divatos klasszikusok jogutódai állnak. L. Simon László a kölcsönzési jogdíjakat kezelő szervezet megalakuláskor még azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek: fontosnak tartja, hogy "kiírható pályázatokkal újabb művészek számára nyújthatnak alkotási segítséget", de NKA-elnökként már azt látta jónak, ha az erre szánt öszszeg becsatornázódik a mecénás szervezetbe.
Bár már 2008-ban megalakult a reprezentatív írószervezetek részvételével a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE), az állam csak 2012-ben állta a szavát először, ekkor folyósított jogdíjakra felhasználható támogatást, akkor 100, tavaly és idén 90-90 millió forintot. Miután a 2012-es összeget év végén utalták át, tavaly tudtak első ízben a szerzőknek fizetni. Amint pénz állt a házhoz, ki is tört a balhé.
Kollár Árpád, a MISZJE elnöke a szervezet májusi taggyűlésén felállt, és bejelentette, indul az igazgatói posztért. Kiderült azonban, hogy a napirendet, ami a szervezetet indulása óta irányító Menyhért Anna lejárt igazgatói mandátumának meghosszabbításáról szólt, nem lehet már felülírni. Így csak arról tudtak szavazni, hogy Menyhért Annát nem választották újra, s arról határoztak, hogy pályázatot írnak ki, amit június 19-ig lehet beadni, s a július 3-i rendkívüli taggyűlés dönt a szervezet operatív vezetőjének személyéről. A jegyzőkönyv még nem nyilvános, az elnökség tagjai nem nyilatkoznak a sajtónak az ügy lezárultáig. Menyhért Anna és Kollár Árpád végül a szervezetet illető kérdésekre hajlandó volt válaszolni. Ezenkívül a személyeskedésektől sem mentes levelezésből tudtunk tájékozódni, amelyet a MISZJE vezetői folytattak a nagy írószervezetek levelezőlistáján.
A botrányos közgyűlés után Menyhért Anna a Szépírók Társaságának és a JAK-nak írt levelében arra buzdította a tagságot, hogy minél nagyobb számban lépjenek be a MISZJE-be, hogy a választáson "szakmai döntés születhessen". (Úgy tudjuk, a mintegy 400 tagot számláló szervezetbe 140-en be is léptek.) Hogy ők Menyhért Annát támogatják-e, nem tudni, hiszen például a Szépírók Társaságát vezető Mészáros Sándornak sincs jó véleménye az igazgató munkájáról. Mészáros és Kollár kritikái több ponton megegyeznek. Három fő kifogás merül fel: a MISZJE a 2012-es éves 100 milliós keretből csupán 7 milliót tudott kiosztani idén áprilisig. Miközben a szervezet 20 millió forintot költ saját magára, ebből szerintük csak egy félállású adminisztrátor végez érdemi munkát, aki felkutatja a jogdíjak tulajdonosait. Sokallják továbbá az igazgató fizetését, amelyet most emeltek bruttó havi 470 ezerről 560 ezer forintra.
Kollár arra a kérdésünkre, hogy ha nem elégedett az igazgató munkájával, miért fogadta el ő is a közgyűlésen az igazgató beszámolóit és 2014-es terveit, azt válaszolta: nagyra becsüli Menyhért munkáját a szervezet megalapításában, de úgy érzi, a 100 millióval gazdálkodó szervezet immár professzionálisabb, nyitottabb, jobban kommunikáló vezetést igényel. Mészáros a kifogásokhoz hozzátette: szerinte Menyhért nem konzultált az irodalmi szervezetekkel, javaslataikat lesöpörte. Amikor példákat kértünk, Szilágyi Zsófiához, a Szépírók alelnökéhez utasított, aki azonban épp a MISZJE elnökségi tagjaként nem nyilatkozhatott. Nem adott világos választ Mészáros arra sem, amikor lehetséges elnöki ambícióiról faggattuk. Néhány tag egy háttéralkuról beszélt, miszerint az igazgatói posztot elfoglaló Kollár helyett Mészáros lenne az elnök. Arra ugyanis a megalapítás óta figyel a szervezet, hogy mindkét politikai oldal képviselve legyen a vezetésben, az inkább liberálisnak tekinthető, egykori JAK-elnök Menyhért Anna mellett az elnökök a FISZ köréhez tartoztak mindig: elsőként L. Simon László, majd Pápay György. Kollár hangsúlyozta: a politikai kiegyensúlyozottságot fenn kívánják tartani, ha történetesen ő nyerné meg az igazgatói pályázatot, a "másik oldal" adná az elnököt.
Csaplár Vilmos, a Szépírók korábbi elnöke, a MISZJE alapítója úgy látja, helyes a nyílt megmérettetés. Gaborják Ádám JAK-elnök és a MISZJE elnökségi tagja a tagságnak írt levelében szintén ezt preferálja, szerinte az egyesület vezetőségében régóta húzódó konfliktusokat csak "egy nyílt pályázat és szakmai vita döntheti el, ahol a felek bizonyíthatják rátermettségüket". Ugyanakkor védelmébe vette Menyhértet, mert véleménye szerint méltatlan antidemokratikusnak beállítani a magatartását, hiszen "a legutolsó elnökségi ülésen sem az elnökség, sem az elnök nem ellenkezett" az igazgató mandátumának meghosszabbításaellen, és korábban sem az igazgatói, sem az elnöki pozíciót nem pályáztatták.
Menyhért Anna úgy érvel, hogy a 100 milliós támogatásból csak 47 millió fordítható jogdíjakra, a többi járulék, működési költség, NKA-nak járó kulturális támogatás és a többi. 14 millió forintot tesznek ki a kifizetési minimum alatti jogdíjak, melyeket csak abban az évben utalnak, amikor azok elérik az 5000 forintot. "Tehát nem 100, hanem 33 millióból fizettünk ki az első évben hetet, és még van egy év, hogy a fennmaradó összeg is a jogosultakhoz jusson" - mondja Menyhért. Akiket pedig nem találtak meg, azok járandósága újraosztható.
Megkezdődött a körülbelül 3000 jogosult felkutatása, akikből mintegy 1500-at meg is találtak. Menyhért szerint ő maga többször kérte, hogy bővítsék a két félállású munkatársból és egy jogászból álló stábot, de javaslatait nem fogadta el az elnökség. A MISZJE tagjai közül sokan kevesellték a kifizetéseket, bár az öszszegeket a taggyűlés szavazza meg: 39 fő kapott 50 és 100 ezer forint közti, 141 fő 50 ezer forint alatti, és ugyanennyien 10 ezer forint alatti összeget. Az igazgató szerint azért ilyen alacsonyan határozták meg a juttatást, mert nem lehetett előre látni, hogy milyenek lesznek az arányok.
Menyhért Anna azt is elmondta, hogy mindig a szervezet bevételével és az ezzel a növekvő munkával arányos fizetést szavazott meg számára a taggyűlés. A MISZJE megalapítása után azonnal kitört a gazdasági válság, és a költségvetés nem fizette ki a tervezett 300 millió forintot, a szervezet csak vegetált. Volt, hogy ő maga sem kapott fél évig fizetést, a munkatársak elmentek, saját pénzt tett be a bankszámlára, hogy meg ne szüntessék, harcolt a minisztériummal, hogy megtarthassák a saját forrásból vett egyetlen darab számítógépet. "Ekkor senki nem pályázott az igazgatói posztra" - jegyzi meg.
