Könyv

A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) mintha hajlandó lenne belátni egyik komoly tévedését. A legfőbb állami kultúrafinanszírozó szerv a napokban közölte: ismét hároméves folyóirat-támogatási rendszert vezet be a nagy hagyományú, kivételes értéket képviselő folyóiratoknak. Ez jó hír a megtépázott magyar folyóiratoknak, de a kissé homályos közlemény kérdéseket is felvet.

Regényeket és verseket is ír, de a drámái miatt ismeri a világ. A Párizsban élő román szerző látomásos abszurdja, a Dada Cabaret hazai ősbemutatója a Maladype Színház, valamint Farkas Gábor Gábriel és zenekara koprodukciójában készült az Átrium Film-Színházban.

A kortárs kulturális termelés legszínvonalasabb alkotásai közül jó néhány ún. autofikció.

Tudományos művek többnyire hiába tartalmaznak megvilágító történelmi tanulságot, ez csak a kevés értő olvasónak lesz élménye. Nemcsak azért, mert nem szórakoztatásról van szó.

Első könyvét, A zuhanás sokkját harminc nyelvre fordították le, de az írásnál most jobban érdekli, hogy a pszichiátriai ellátórendszerben ápolóként eltöltött másfél évtized után pszichoterapeuta lehessen. A pécsi íróprogramra idelátogató szerzőt a skizofréniáról és a no-go zónákról is kérdeztük, de elárulta azt is, miért tiltották ki Izraelből.

„Bob Dylan dalszerző. Annak költő. De annak az. Ez nem szofisztika, hanem tényközlés. Bob Dylan mint századunk költője: harmatos ökörség” – írta a felkért lektor nyolcvanvalahányban, és nem javasolta, hogy „leműfordítsak” egy Bob Dylan-kötetre valót.

350 kiállító, 18 nemzet, majd’ 430 rendezvény és rengeteg gyerek. Így nézett ki a bécsi könyvvásár.

Minél többször forgatom át magamban, annál erősebb a meg­győződés: Tóth Krisztina Világ­adapter című verseskötete rendben van.