könyv - K. KABAI LÓRÁNT: KLÓR

  • - urfi -
  • 2010. szeptember 30.

Könyv

Zavarba ejtő olvasmány a kritikusként, szerkesztőként is aktív szerző negyedik kötete - és a jelzőt elsősorban bóknak szánom. Az okosan szerkesztett könyv világa önmagát tagadja: "én egy mindenestül idézetellenes ember vagyok" - olvassuk az első ciklus nyitóversében, amely ciklus valóságos hommage- és allúziógyűjtemény, ahol Komjáthy Jenőtől Kemény Istvánig terjed az idézett szerzők köre, de az elbűvölő sorozatgyilkos, Dexter is delegál egy frappáns beszólást - kár, hogy ezekből a szövegrománcokból nem születnek igazán jó versek. De menjünk tovább:
Zavarba ejtõ olvasmány a kritikusként, szerkesztõként is aktív szerzõ negyedik kötete - és a jelzõt elsõsorban bóknak szánom. Az okosan szerkesztett könyv világa önmagát tagadja: "én egy mindenestül idézetellenes ember vagyok" - olvassuk az elsõ ciklus nyitóversében, amely ciklus valóságos hommage- és allúziógyûjtemény, ahol Komjáthy Jenõtõl Kemény Istvánig terjed az idézett szerzõk köre, de az elbûvölõ sorozatgyilkos, Dexter is delegál egy frappáns beszólást - kár, hogy ezekbõl a szövegrománcokból nem születnek igazán jó versek. De menjünk tovább: bár k. kabai költészetének egyik legfontosabb tétje a saját komolyság kimunkálása, az utolsó ciklus csupa avantgárd blõdli, mint a wittgensteiner walzer ("aber / oder / nur" - ennyi) vagy a Marilyn Manson-dalszöveg fordítógépes magyarítása. A relatíve gyengébb két szélsõ rész léte szerkezetileg úgy-ahogy indokolható: felvezeti, illetve levezeti, feloldja a terjedelmes, kétségbeesetten sötét középsõ ciklust.

Egy rapszodikus szerelem naplója a semmi de, és hát nem lepõdünk meg, mikor a szöveg önmarcangolásba kezd: "unok már a szerelemrõl beszélni... vagyis a nyelvet unom, amely a szerelemrõl való beszéd". De itt már zavarba ejtõbb az egész könyv arcba mászó személyessége: a ciklusok elején és a borítón a szerzõ meztelen testrészeirõl készült képek láthatók, a szövegek ajánlásai alapján pedig az is könnyedén beazonosíthatja a szintén költõ fõszereplõt-exbarátnõt, aki (eddig) nem merült el k. kabai magánéletének szépségeiben. A referenciális olvasás kiprovokálása és a kényelmetlen feszengés, ahogy nem tudod levenni a szemed róla, pedig látod, hogy csúnya - ez nagy truvája a klórnak. De izgalmas törekvés a nyelv keresett egyszerûsége (ami néha együgyûségbe csap át: "már csak barátok sem lehetünk"), és a beszélõ radikális önlefokozása, "vérzékeny önutálata" is, ami néha önsajnálatba csap át. De azért szerethetõ.

Szoba Kiadó - József Attila Kör -Prae.hu, 2010, 127 oldal, 1667 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.