"Otthonról hozott történetek" - Jo Nesbo krimiíró

Könyv

Harry Hole nyomozó első történetét még öltönyös-nyakkendős pénzügyi szakemberként írta, miközben a hivatali órák után rockzenei pályafutását is egyengette. A sorozat azóta a nyolcadik kötetnél tart: a tőzsdevilág vesztett ugyan egy brókert, a krimirajongók viszont nyertek egy jó tollú és milliós példányszámban fogyó elbeszélőt. Jo Nesbø vegyes technikával, telefonon és e-mailen válaszolt a Narancs kérdéseire.

Magyar Narancs: Mielőtt krimiírásra adta volna a fejét, napközben a brókerek, éjszakánként (a norvég Di Derre dalszerző-énekeseként) a popsztárok életét élte. Hogy bírta a strapát?

Jo Nesbø: Nekem nagyon bejött ez az életforma, noha az utolsó időkben már elég nehéz volt összeegyeztetni a kettőt, az évi körülbelül 180 fellépést és a napi melót. Így viszont mindig volt hova menekülnöm, ha épp valamelyikből elegem lett; amúgy is világéletemben szerettem a kívülálló státuszt. Ugyanígy vagyok egyébként az írósággal is, az írást firtató kérdések, az úgynevezett szakmai ügyek meglehetősen hidegen hagynak.

false

MN: Most mi a menekülési útvonal?

JN: Ez a mostani felettébb kellemes kombináció. Továbbra is zenélek a régi bandával, úgyhogy amikor megelégelem az íróasztali magányomat, még mindig ott a színpad.

MN: Írói szempontból hozott valamit a konyhára a brókeréletmód?

JN: Inkább az otthonról hozott történetekre támaszkodtam. Apám volt a nagy mesélő a családban, de a bátyám sem sokkal maradt le mögötte, anyám pedig könyvtárosként dolgozott, úgyhogy elég nagy volt a könyvbőség odahaza. És persze sok mindenre megtanított a dalszövegírás is, a hatékony történetmesélésre éppúgy, mint arra, hogy bízni kell a közönségben.

MN: Úgy nyilatkozott a Vörösbegyről, hogy ebben a Harry Hole-regényben arról írt, amiről az apja is szeretett volna, ha marad ideje, nevezetesen a norvégok második világháborús szerepéről.

JN: Mindenképpen fel akartam használni az ő saját, személyes élményeit, azokat a történeteket, amiket a keleti frontról mesélt. És épp itt volt már az ideje, hogy valaki elkezdje elmesélni, mi történt azzal a több ezer norvéggal, akik a németek oldalán Sztálin ellen harcoltak.

false

MN: Milyen történeteket kapott a családi archívumból?

JN: Az apám Leningrádnál harcolt a németek oldalán, míg az anyám családja az ellenállási mozgalomban vett részt. Apám 19 éves volt ekkor, szóval mindez még az előtt történt, hogy megismerte volna az anyámat. Furcsa dolog, de a nagyon is eltérő háborús hátterük ellenére apám mindig is nagy népszerűségnek örvendett az anyám családja körében.

MN: Norvégia második világháborús múltja még mindig vitatéma odahaza?

JN: Még mindig sok a vitás kérdés, habár az ifjabb történésznemzedék munkáiban már egy árnyaltabb kép jelenik meg. Most már talán a norvégok többsége is tisztában van vele, hogy a honfitársaik túlnyomó többsége az égvilágon semmit sem tett a megszállás alatt a németek ellen, és hogy azoknak az árulóknak kikiáltott katonáknak is lehettek idealista, hazafias indíttatásai, akik a nácikkal harcoltak Sztálin ellen.

MN: Amikor a skandináv krimik jelenlegi nagy felfutásáról esik szó, szinte mindig szóba kerül a svéd Wahlöö-Sjöwall-páros, mint e nagy sikertörténet megalapozói. Egyetért azokkal, akik tőlük eredeztetik a nagy északi krimikonjunktúrát?

JN: Így vagy úgy, de mi mindannyian, akik itt élünk, és krimiben utazunk, az ő köpönyegükből bújtunk elő. Ugyanabból a hagyományból táplálkoznak az írásaink, és a velünk szembeni elvárások is ugyanazok. Én ugyan csak az elmúlt években kezdtem el olvasni a könyveiket, de nyilván rám is hatottak, a rajtuk nevelkedett szerzőkön keresztül.

MN: A norvég krimiről az ön neve mellett Karin Fossumé ugorhat be a magyar olvasóknak. Nagyjából egy időben kezdték kiadni a Harry Hole-könyveket és Fossum Sejer felügyelős krimijeit. Ismerik egymást?

JN: Találkoztunk párszor. Végtelenül kedves ember, és nagy írói tehetség. A skandináv krimiírók közül talán ő áll a legközelebb hozzám, az ő sajátos prózája.

false

MN: És Stieg Larsson? A Millennium-trilógia óriási nemzetközi sikere használt az északi krimi ügyének?

JN: Mikor beütött a siker, már elkezdődött a helyi krimik diadalútja, de tény, hogy Stieg Larsson sikere új ajtókat nyitott meg előttünk is, ettől függetlenül mindenki teszi a dolgát, mindenkinek megvan a maga saját világa, nyomozója, stílusa.

MN: Frank Miller képregényét, a Sin Cityt is említette hatásként.

JN: Millerben az a lenyűgöző, hogy ahelyett, hogy kézzel-lábbal védekezne a hard-boiled krimik kliséi ellen, épp az ellenkező taktikát választja: büszkén vállalja a kliséket, hatalmasra nagyítja és a saját történetei szolgálatába állítja őket.

false

MN: Más képregényeseket is hasonló becsben tart?

JN: Miller mellett még Alan Moore-ral vagyok úgy, hogy mindenre vevő vagyok tőle.

MN: El tudná képzelni Harry Hole-t képregényben?

JN: Elképzelni még csak el tudom valahogy, de addig is, amíg Frank Miller nem jelentkezik, nem sok esélyt látok egy ilyen vállalkozásra.

MN: Eddig nyolc Harry Hole-regénynél tart. Mennyi időt jósol még nyomozójának?

JN: Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a sorozattal előbb vagy utóbb végezni fogok. Sokszor megkapom a kérdést, hogy milyen véget szánok szegény Harrynek, erőszakos halált vagy netán nyugdíjaséveket, de erre a kérdésre eddig még sosem válaszoltam. Most sem tennék kivételt.

false

MN: Első regénye kéziratát Kim Erik Lokker álnéven küldte el a kiadónak, nehogy a popkarrierje bármilyen módon is befolyásolja az írás fogadtatását. Van valami rejtett jelentése a névnek?

JN: Van neki, igen, de akkor senki nem jött rá a jelentésére. Elég csak egy kicsit változtatni az elválasztáson; Kimer I Klokker - és ez máris egy jól ismert zsoltár neve. Gyakran használják temetéskor.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.