Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Kurt Vonnegut: Ördögcsapda

  • - szami -
  • 2009. július 9.

Könyv

Két éve, hogy egy késő aggkori nagy esést követően a közel fél évszázadon keresztül zseniális íróként elismert Kurt Vonnegut meghalt. Az Ördögcsapda posztumusz kötet.
Két éve, hogy egy késõ aggkori nagy esést követõen a közel fél évszázadon keresztül zseniális íróként elismert Kurt Vonnegut meghalt. Az Ördögcsapda posztumusz kötet. Olyan Vonnegut-írások csokorba szedése, amelyeket a szerzõ egész egyszerûen nem akart publikálni: tizenegy novella, plusz egy hadifogságból írt levél és egy el nem mondott beszéd. Talán valamiféle teljesség iránti vágy vezette az író fiát, Mark Vonnegutot, hogy (amolyan végsõ lezárásként) közreadjon a szerzõtõl egy új, eddig nem ismert szövegekbõl összeállított kötetet.

Az efféle könyvek kiváltotta félelmek, melyek a másik cinikus angolszász örökbecsû, Douglas Adams posztumusz kötete (A kétség lazaca, 2002) esetében sajnos, bizonyságot is nyertek (jobban jártunk volna, ha a hagyaték szöveg inkább kiadatlan marad), ez esetben teljesen alaptalanok. Az Ördögcsapda ugyanis célt ér, mert azt bizonyítja, hogy Kurt Vonnegut idõtõl és tértõl függetlenül mindig aktuális. A novellák azzal együtt is nagyon jók, hogy a Burleszk, a Bajnokok reggelije, a Macskabölcsõ vagy akár az Utópia 14 kidolgozottságához nem mérhetõk - a fõként a második világháborús krízis körül forgó témái, olykor konkrétan sci-fibe ágyazott, de mindig fantasztikus történetei azonban hûen közvetítik a szerzõ jól ismert stílusát, csavaros gondolatmeneteit és végtelen pacifizmusát.

Fordította: Szántó György Tibor. Maecenas, 2009, 250 oldal, 3200 Ft

****

Előző cikk a rovatban Az egész felől nézve
Következő cikk a rovatban Az egész felől nézve

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

Visszhang

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

Visszhang

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

Visszhang

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Visszhang

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

Visszhang

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

Visszhang

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.