Köcsög Muki élete, mulatságos tettei és csintalanságai - mulatságos időtöltésül 25 nevettető fejezetekben, ó-művészies kiállításu 25 czifra képpel ellátva, 1894. Gundel János. István Főherczeg Szálloda - kétnyelvű étlap, 1890-es évek. Verne Gyula: A zöld sugár - egyedül jogosított magyar kiadás, 1899. A zsidókérdés kézikönyve (szerk.: Danzig Hillél), 1934. Karády Katalin saját kezű sorai egy papírlapon, 1949.
Könyvek, folyóiratok, térképek, kéziratok - csupa haszontalan porfogó, megannyi örökbecsű kincs.
H
A kalapács alá kerülő könyvek, kéziratok árszínvonala évek óta folyamatosan emelkedik, de az egymillió forintos határ még 1998-ban is az álmok birodalmába tartozott. Tavaly aztán a Központi Antikvárium árverésén 3 millióért kelt el Werbőczy Hármaskönyve. Egy új kocsi ára. És ez szinte semmi ahhoz a 15 millióhoz képest, amit épp egy hónapja szurkolt le lazán egy inkognitóját a nyilvánosság előtt őrző honfitársunk Vörösmarty Mihály Keserű pohár című versének kéziratáért. Magyarországi könyvaukción még soha nem ütöttek le ilyen magas árat, pedig a licit sem indult alacsonyról. 1,6 milliótól kezdték, 3 körül leült a lendület, aztán erőre kapott. Csak hüledezett a terem. 8-10 millióig többen is megvették volna, 10 fölött ketten licitáltak rá megbízottaik révén. (A védett tárgy vásárlójának adatait az 1997. évi CXL. törvény alapján regisztrálta az NKÖM Kulturális Öröksége Igazgatósága; védetté nyilvánításra az Országos Széchényi Könyvtár tesz javaslatot.)
Március 24., a Központi Antikvárium 74. aukciójának időpontja mérföldkő lesz e piac hazai történetében. Ezután nincs min meglepődni.
Vörösmarty ezzel a Czilley és a Hunyadiak című drámájába applikált bordallal majd ötmillió forintot vert rá Ian Flemingre. Pontosabban az ő egykori hamis útlevelére. Ki az ördög az a Vörösmarty, kérdezhetik az angolok. Majd megtanulják. Mi is tudjuk, hogy ki az a Fleming: James Bond szülőatyja. A második világháború idején utazgatott a Goldeneye kódnevet viselő akció keretében ezzel az okmánnyal Nagy-Britannia és Gibraltár között, hogy aztán, ha eljő a béke, titkosszolgálati tudását kalandos kémregényekbe fektesse. Februárban, a Sotheby´s londoni árverésén 3000-4800 fontra becsült értékű útlevele 24 850 fontért cserélt gazdát, ez kb. 10,4 millió forint.
H
A 15 milliós rekord születése napján egy Ady-vers (Az elégtétel éjszakája) ceruzás kézirata 600 ezres kikiáltási árról 1,8 millióra, Ady szintén ceruzás kézirata a szerencsejáték kozmikus mivoltáról (Portus Herculis Monoeci) 800 ezerről 1,9 millióra, Hunfalvy János és Ludwig Rohbock Magyarország és Erdély történetét feldolgozó, Darmstadtban megjelent, háromkötetes művének aranyozott gerincű, 1856-1864-es kiadása 600 ezerről 1,6 milliós leütési árig jutott. Babits Mihály Költészet és valóság című novellájának kézirata 300 ezerről 1 millióra emelkedett, mire koppant a kalapács, és a Petőfi Irodalmi Múzeum részéről licitáló munkatárs elégedetten hátradőlhetett (s emellett 380 ezerért beszerezte A Magyar Nyelv-mívelő Társaság 1796-os nyomdai célra készült kéziratát és 75 ezerért négy - részben dedikált - Weöres Sándor-kötetet). A 74. árverés tételeinek kikiáltási ára összesen 11 millió forint volt, egy óra sem telt bele, s 38 milliót kalapáltak össze.
De nemcsak ilyen régiókban árvereznek. A Központi Antikvárium április 14-15-i aukcióján 2400 forintért haza lehetett vinni Krúdy első kiadást 1907-ből (Hét szilvafa - elbeszélések), egy közepes szombati bevásárlást a sarki csemegében képtelenség megúszni ennyivel. 16 ezerért lehetett József Attila első kiadáshoz jutni 1934-ből (Medvetánc - válogatott költemények), 6 ezerről indulva 24 ezerért szintén első kiadású Kassákhoz (Tisztaság könyve), 50 ezerért négy Juhász Gyula-verssorhoz, amit egy kártyára firkantott, 55 ezerért egy 1665-ben, Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancelláriája által kibocsátott oklevélhez és így tovább. 670 tételt kínáltak eladásra. Nagyüzem ez.
H
A gyűjtő: külön állatfajta. Képes egy vagyont adni egy olyan palack borért, amit soha nem fog megkóstolni, hiszen ha kirántja belőle a dugót, és lecsorog a torkán a varázs, mindörökre kész, volt, nincs. És képes 2800-nál kiszállni a licitből, holott a 2600-at még tartotta.
Árverésen a gyűjtő pókerarcot ölt. Befelé mosolyog, ha sikerült megszereznie valamit, és befelé dühöng, ha nem. Sorszámos tárcsáját könyvjelzőként pihenteti a katalógusban. Amikor őt érdeklő tételhez érnek, vagy feszes karral magasba tartja, jelezvén a konkurenciának, hogy kár is erőlködni, le nem teszi, míg mindenki ki nem száll, vagy szinte lopva emelgeti fel, hogy csak az árverés vezetője vegye észre, valahányszor felé pillant.
A Központi Antikvárium könyvaukcióját Mélykuti Beatrix vezeti. Talán ha nem lenne ennyire csinos, nem lenne ennyire szembeötlő az árverés erotikája sem. "rákon át szemez a zömmel férfiak alkotta társasággal, a lényegre koncentrál, egy-egy mosolyt is megenged magának, pergő nyelvvel, tisztán artikulálja mikrofonba az emelkedő számsorokat. Mindig arra néz, akinek egy összeget mond, akár (ötezer alatt) kétszázzal, akár (ötvenezer fölött) ötezerrel, de egyre nagyobb összegeket, és várja a választ. Az illetőnek másodpercei vannak, hogy eldöntse, tartja-e, vagy másé lesz. Valaki megkapja, az fix. Az árfelverés aktusának szerves része a ritmus is, tartani kell a tempót, a lelassulás kikapcsolja a szerzés ösztönét, működni kezd a gondolkodás, ami nem feltétlenül tesz jót az üzletvitelnek. Gyors vágta a csúcsig, koppanás, valakinek most nagyon jó, pár másodperc szünet, Beatrix kifújja magát, nyel egyet, mély lélegzetet vesz, jöhet az új menet.
H
A kereskedő számára az árverés az árak felhajtása miatt praktikus, az elfoglalt könyvgyűjtő számára meg azért, mert különösebb utánjárás, bolti böngészés nélkül - ami persze sav és bors, de nincs mindig mindenkinek ideje rá - koncentrált kínálattal találkozik, rövid idő alatt hozzájuthat valamihez, amire vágyik, és ha nincs kedve vagy nem ér rá, oda se kell dugnia a képét (adhat vételi megbízást az árverezőnek, vagy licitálhat telefonon).
A szocializmusban az Állami Könyvterjesztő Vállalat kereslettől és kínálattól függetlenül határozta meg az antikvár árakat. Az alacsony áraknak köszönhetően viszonylag nagy magángyűjtemények jöttek létre. A rendszerváltás után lassacskán ez a piac is igazivá vált. Megszűnt az ÁKV, nem dirigált többé az állami árirányindex, privatizálták az antikváriumokat. Az évtizedeken át mélyen a nyugat-európai szint alatt járó - s ily módon az értékesebb holmikat az országból kifelé toló - árak a műtárgyakéihoz képest némi késéssel, de kezdtek fölfelé kúszni. Akadnak német kereskedők, akik itt felvásárolt készletekkel alapozták meg üzletüket. Tíz év alatt így jutottunk el a 15 milliós Vörösmarty-kézirathoz, amit egy tehetősebb polgártársunk vihetett haza. (Közgyűjteménynek ez esetben esélye sem lehetett: a Petőfi Irodalmi Múzeum költségvetéséből idén mintegy négymillió forint jut könyv- és kéziratbeszerzésre, pályázatok vagy külön miniszteri keret jóvoltából valamivel több; az Országos Széchényi Könyvtár saját költségvetéséből kb. 30 milliót fordíthat a legtágabb értelemben vett állománygyarapításra, ami külső források segítségével elérheti a tavalyi 50 milliót.) 1997-ben ugyanez a Vörösmarty-kézirat egy kisebb cég árverésén, kevésbé gondosan adjusztálva 450 ezer forintért került ahhoz a tulajdonoshoz, aki most beadta árverésre, ami már akkor is nagyon alacsony árnak számított.
Nem tudom, meddig fognak olyan gyorsan nőni az árak, mint az utóbbi években, ´96 óta évenként legalább 50 százalékkal mentek fel - mondja Márffy György, a Központi Antikvárium fiatal üzletvezetője, akinek privát gyűjtői szíve 16-17. századi, magyar nyelvű, Magyarországon nyomtatott könyvekért dobog. - Ma már boldogan megvennék mindent a legmagasabb árakon, amit tavaly eladtunk. Mostanra meghaladtuk a nyugat-európai árszínvonalat, térképek, könyvek térnek haza, és nemcsak a magyar anyag jön be a szomszédos országokból és vissza Nyugatról, hanem már külföldi is. Nagyon jelentős árfelhajtó tényező az is, hogy a történelem pusztítása a könyvállományt sem kímélte, sok mű csak nagyon kis példányszámban maradt fenn. 16-17. századi első kiadások a napi forgalomban nagyon ritkák. Sokan szeretnének venni Csokonai első kiadást, de nincs. A magasabb árak jót tesznek a tulajdonosoknak, a kereskedőknek és maguknak a kéziratoknak, könyveknek is: megvédik őket az elkallódástól.
H
Köcsög Muki 5500, az István Főherczeg Szálloda étlapja 20 ezer, a Verne 32 ezer, A zsidókérdés kézikönyve 42 ezer, a Karády-papír 4000 forintért mászott bele új tulajdonosa barna papírzacskójába.
Szőnyei Tamás
