Kultikus vesztesek (Jáchym Topol: Angyal)

  • - szerbhorváth -
  • 2000. július 27.

Könyv

Jáchym Topol a szerkesztő hátoldali jegyzete szerint a kortárs cseh irodalom szinte kultikus jelensége, ami önmagában véve is nagy kedvet csinál az olvasáshoz, elvégre a cseh irodalomról rögtön az jut az eszünkbe, hogy a csehek is szívesen ugrálnak a "kis nép - nagy irodalom" szlogenjével a zakójukon, ahogyan az összes kákáeurópai nép fiai is, leszámítva talán a vendeket és a szorbokat. Az efféle "kultikus jelenség" típusú felvezetés ugyanakkor rögtön el is ijeszt bennünket az olvasástól, mert Hasek, Skvorecky`, Hrabal, Kundera után el sem tudjuk képzelni, mit is jelenthet mindez: hogy a szerző menő pasas, a (cseh) irodalom Brad Pittje, aki a lagzijára egy milkát szór el, vagy hogy a regény milliós példányszámban fogyott el (de ezerben mindenképp), esetleg amiatt, mert a régi nagyok hagyományát folytatva ő is valamelyik prágai kocsmában emelgeti naphosszat a söröskriglit, és hamisítatlan beszélgetőember. Az Angyal elolvasása után viszont már nem nehéz kiókumlálnunk, hogy a "kultikus" kifejezés felhozása - teljesen téves módon - inkább a témára vonatkozik, a regény főhőse ugyanis régi drogos, s mint ilyen virtuális és valós "utazásokat" tesz a (")valóságban(").

Mindezt pedig a filmvilágból ismerhetjük manapság, ahol rögtön kultuszfilmmé válik valami, amiben pár drogos megjelenik, plusz kirabolnak egy bankot vagy egy gyorséttermet (a Ponyvaregénytől kezdve a Trainspottingon át a Lola renntig). Az Angyal talán a Trainspotting világához közelít a leginkább, meg a magyarországi baloldali pártok programjaihoz, lévén a szereplők szinte kizárólag vesztesek (ez esetben a cseh rendszerváltásé). Így az említett kultusz-kultúrművek hívei nyugodtan kezükbe vehetik az Angyalt, szocialistáknak viszont úgy általában nem javasolnám olvasásra - mert inkább egy neokafkai prágai világ és egy általános világvége-hangulat rajzolódik ki, semmint a szép új jövőé -, ahogyan a cseh irodalom klasszikusait imádóknak sem különösebben ajánlanám, mert a cseh humorból egy kanyi sincs itt.

A regény amúgy sem indul biztatóan, az első sorok úgy egy általános iskolai fogalmazás és egy sikertelenebb Fekete István-i táj- és időjárás-leírás közé helyezhetők el: "A házak fölött fény ragyogott. (...) Aztán vörösre színeződött az égbolt, a nap fénysugarakat lövellt", ráadásul "tél volt, és ebben a télben élt mindenki, a hús-vér emberek..." Hasonló szinten mozognak az olyan részek is, mint "amikor Jatek összehasonlította vörös tévképzetét a skizoid pszichopátia egyes veteránjainak, az endogén depresszió nyálkás-bűzös rétjén csúszó-mászó sírós lényeknek vagy a jajgató emberroncsoknak, a paranoid skizofrénia mindent bekebelező hálójába ragadt legyeknek a hallucinációival", továbbá - fakultatíve - falra mászhatunk a "mert az életet néha egyszerűen csak ki kell bírni"-féle szentenciáktól is, de összességében itt meg is állhatunk a negatív elemek felsorolásában, bár azt nem állítanám, mint a szerkesztői méltatás, ti. hogy "ha igazán őszinték vagyunk, döbbenettel olvassuk a prózát, s kénytelenek vagyunk beismerni, hogy igen, ez éppen az a világ, amelyben a legutolsó tíz-húsz esztendőt leéltük".

Az Angyal főhőse, Jatek egy elfuserált alak, drogos-kocsmázó pacák, aki 1990 előtt a kmk vádjától, illetve a rendőröktől félt, a kocsmai asztal alatt szamizdatokat, röplapokat csereberélt, 1990 után meg drogokat. Megjárja a diliházat (ezek igazán szép jelenetek - "A régi időkben a diliház a folklór része volt"), majd Párizst, ahol már multikulturális közegben nyomják az anyagot, közben meg zavaros nőügyekbe keveredik, Vera és Ljuba váltogatja egymást. Ljuba abortál is, bár azt nem tudjuk meg pontosan, ki is a gyerek apja, ami Jatek számára - már ahogyan az lenni szokott - lelki bajokat okoz. Habként a tortán Jatek minden másban is elvész: dolgozni se kedve, se ereje, mégis elszegődik bagóért szögeket huzigálni. Lakni is tessék-lássék módon lakik: összeköltözik Ljubával, aki visszakapja a család házsorát, mégis elhúz egy sufniba. A kocsma se az igazi már, új elemek, fiatalok egyre furcsább szubkulturális csoportjai jelennek meg (rockerek és egyéb rémisztő közegek), ám Jatek a McDonald´sban is csak megszokni próbál, többek között mások mobiltelefonozását is (ezen való elcsodálkozását ma pedig mi próbáljuk megszokni). Jatek a rendszerváltás posztmodern vesztese - posztmodern, mert nem nyugdíjas, hajléktalan vagy téesztraktorista, hanem kábszeres, és útja a drogtól el, illetve vissza a droghoz vezet. Mások, legalábbis a könyv lapjain, újgazdagokká válnak, bérgyilkolásból, csempészésből vagy csalásból, vagy a vallási fanatizmus útjára lépnek, akár úgy, hogy végül bizniszt csináljanak mások szektás hitéből.

Jáchym Topol "kultikus" művének, az Angyalnak a tartalmáról megközelítőleg ennyit lehetne mondani (ja, a végén elég sokan meghalnak). Sablonoktól nem mentes, olykor nagyon is túlszociózott az amúgy nem hosszú regény, mert a rendszerváltás utáni mindennapi élet majd összes eleme klisészerűen megjelenik benne mind a tárgyak és helyszínek, mind az embertípusok szintjén, valahonnan különben is nagyon ismerősek ezek a folyton lecsúszásban lévő, mihaszna, munkakerülő szenvedélybetegek, akik direkt az élet értelmével foglalkoznak (akár pont úgy, hogy mindezt folyton tagadják), ám részemről az is biztos, hogy jó volt végre olvasni egy olyan (pontosabban egy ilyen) regényt, amit nem egy orosz különc írófigura követett el, aki dettó kultikus alak hazájában s másutt a nagyvilágban, legalábbis a szerkesztők szemében. Persze legyünk óvatosak a kritizálásban: meglehet, Topol egyszer tényleg a topra kerül (bár biztosan nem a sajátosan közép-európai ízt adó Angyallal), mert írni azért tud, s ma ez is nagy szó.

- szerbhorváth -

Kalligram, Pozsony, 2000, 158 oldal, 1200 Ft; fordította: Koloszár Péter

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.