KÖNYVMELLÉKLET

Macskák

Könyv

Charles Bukowski imádta az alkoholt, a nőket és a lóversenyt. Maximum a sorrenden vitázik össze a nagyérdemű. Aztán megjelenik egy kötet Macskák címmel és mindenki elképed, hogyhogy kedvelte a cuki cicákat is a vénember? Pedig nincs ebben semmi meglepő: Bukowski mindent imádott, ami magán viselte az élet végtelen egyszerűségét, könnyedségét és az ebben rejlő csodát. Számára a macskák épp ezt képviselték: „Ők tudják, hogy minden úgy van, ahogy van.” Macskás versei, novellafoszlányai látszólag egy állat befogadásáról, ivartalanításáról, etetéséről vagy elvesztéséről szólnak, a négylábúak megfigyelése rajongásnak tűnik csupán, valójában azonban ugyanazok a dimenziók feszülnek mögötte, melyek a nőkkel, az alkohollal vagy a lóversennyel való viszonya mögött is. Látjuk az emberi esendőséget, a féltve aggódást, a pillanatot, amikor valaki rádöbben a felelősségre, a fekete humort és a végtelen cinizmust. Bukowski semmi mást nem csinál macskás verseiben, mint amit eddig is: ül, néz, iszik, megkeseredettnek tűnik, pedig lázas örökifjú, és beszél. Beszél arról, amit lát, amit hall, amit érzékel – ezúttal nem egy felé görnyedő meztelen női testből, hanem egy átverekedett éjszaka után elégedetten alvó macskából. A kötet valahogy mégis kevés, Dr. Máriás illusztrációi dobnak ugyan rajta egyet, ha nem kettőt, és Bukowski zsenialitását sem lehet elvitatni, de a rossz szájíz megmarad. Talán a vén kujonról feleslegesen lehúzott újabb bőr miatt.

Fordította: Pritz Péter. Helikon Kiadó, Trubadúr Könyvek, 2017, 148 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.