KÖNYVMELLÉKLET

Macskák

Könyv

Charles Bukowski imádta az alkoholt, a nőket és a lóversenyt. Maximum a sorrenden vitázik össze a nagyérdemű. Aztán megjelenik egy kötet Macskák címmel és mindenki elképed, hogyhogy kedvelte a cuki cicákat is a vénember? Pedig nincs ebben semmi meglepő: Bukowski mindent imádott, ami magán viselte az élet végtelen egyszerűségét, könnyedségét és az ebben rejlő csodát. Számára a macskák épp ezt képviselték: „Ők tudják, hogy minden úgy van, ahogy van.” Macskás versei, novellafoszlányai látszólag egy állat befogadásáról, ivartalanításáról, etetéséről vagy elvesztéséről szólnak, a négylábúak megfigyelése rajongásnak tűnik csupán, valójában azonban ugyanazok a dimenziók feszülnek mögötte, melyek a nőkkel, az alkohollal vagy a lóversennyel való viszonya mögött is. Látjuk az emberi esendőséget, a féltve aggódást, a pillanatot, amikor valaki rádöbben a felelősségre, a fekete humort és a végtelen cinizmust. Bukowski semmi mást nem csinál macskás verseiben, mint amit eddig is: ül, néz, iszik, megkeseredettnek tűnik, pedig lázas örökifjú, és beszél. Beszél arról, amit lát, amit hall, amit érzékel – ezúttal nem egy felé görnyedő meztelen női testből, hanem egy átverekedett éjszaka után elégedetten alvó macskából. A kötet valahogy mégis kevés, Dr. Máriás illusztrációi dobnak ugyan rajta egyet, ha nem kettőt, és Bukowski zsenialitását sem lehet elvitatni, de a rossz szájíz megmarad. Talán a vén kujonról feleslegesen lehúzott újabb bőr miatt.

Fordította: Pritz Péter. Helikon Kiadó, Trubadúr Könyvek, 2017, 148 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.