Gyerekkönyvek Magyarhonban: A Pagonytól a Naphegyig

  • Péntek Orsolya
  • 2006. november 30.

Könyv

A magyar gyerekkönyvpiac kicsiben pontosan olyan, mint a "felnőtt": az avatatlanok számára meglehetősen kaotikusnak tűnik. A régi, ismert gyerekkönyvek - nemegyszer új fordításban, jól-rosszul újradizájnolva - egytől egyig megvásárolhatók, immár huszon- vagy harmincvalahanyadik kiadásban, az új értékeket viszont nagyon nehéz megtalálni a giccses, igénytelen vagy ósdi illusztrációkkal ellátott, színvonaltalan kötetek között.

Gyerekkönyvet nagyon sokan adnak ki, olyan gyerekkönyvet azonban, amely színvonalas és megfelel a mai gyerekek igényeinek, kevesen. A jó kortárs külföldi szerzők - és illusztrátorok, mert az illusztráció legalább olyan fontos a gyerekkönyvnél, mint a szöveg - munkái közül is kevés jelenik meg magyarul - mondja Kovács Eszter, a Pagony kiadó vezetője.

A kiadók közül a Pagonyon kívül a szegedi Könyvmolyképzőre, a Naphegy Kiadóra és a Csimota Kiadóra érdemes odafigyelni.

A Pagony az idén Berg Judit és Marék Veronika Boribon-sorozatának aktuális kötetén kívül Lila Prap 1001 meséjét is megjelentette - utóbbi érdekessége, hogy a mese úgy folyik tovább, ahogy a gyerek alakítja: minden oldalon kap két kérdést, a történet pedig a válaszoktól függően folytatódik.

Kovács Eszter szerint a gyerekkönyvek egyik funkciója az lenne, hogy átélhetővé, érthetővé tegyenek egy-egy szituációt a gyerek számára, és a szülőnek is segítsenek a problémamegoldásban bizonyos helyzetekben - mint például Marék Veronika sorozatának Boribon beteg című kötete, vagy Satoshi Kitamura Bárányaltatója, amely nem más, mint egy álcázott "számolós" matekkönyv.

Piros kör zöld mezőben

Az egyik legkülönösebb ötlet a Csimota Kiadóé: a Piroska és a farkas különféle grafikusok által rajzolt, szöveg nélküli verzióit dobta piacra, egyes kötetek - pédául Takács Marié - a felnőttek számára olykor tökéletesen értelmezhetetlenek, míg egy négy-ötéves gyereknek világos, hogy egy piros kör zöld mezőben azt jelenti, hogy Piroska elment az erdőbe... Szintén ők adták ki Tóth Krisztina Londoni mackók című kötetét, a Naphegy Kiadó pedig a nagyon igényes grafikákkal ellátott művészi mesekönyvekkel (Arcadio Lobato: Csillagmese, Max Bollinger: Manómese, Téli Böngésző) versenyez.

A Könyvmolyképző egy Jonatán nevű figurával próbálja olvasásra bírni a video- és DVD-generációt. Jonatánnal lehet levelezni, elismerése pedig különféle jutalmakban és címekben tes-tesül meg a "Tiszteletbeli Könyvmolytól" a "Könyvmolyok Kiváló Mestere" címig. (A játék védnöke egyébként Csukás István.) Feltűnő, hogy a kiadók közül a legtöbben sorozatokkal jelennek meg a piacon. Kovács Eszter szerint ennek az az oka, hogy ha egy-egy szerzőt vagy történetet a gyerek megszeretett, már kérni fogja a következő köteteket. Kiadóként a Könyvmolyképző is sorozatokban gondolkodik: Ian Whybrow - Tony Ross Kisfarkas-történeteinek első kötetét Nagy gonosztettek kiskönyve címmel jelentették meg magyarul. A történet szerint a főhőst szülei egy bentlakásos farkasiskolában helyezik el, hogy igazi "gonosz vadállat" lehessen belőle.

A kínálatban nagyon kevés kortárs magyar író gyerekkönyve szerepel - az utóbbi időben Kántor Péter, Kiss Ottó, Kukorelly Endre, Tóth Krisztina és Varró Dániel jelentkezett ilyen típusú verseskötettel, ám az olvasók (vagy szüleik) inkább a gyűjteményes vagy mondókakönyveket részesítik előnyben. A Pagony ezért

Aranyvackor

címmel pályázatot írt ki magyar írók és illusztrátorok számára (bővebben: aranyvackor.pagony.hu).

Persze a jó könyv megjelentetése önmagában még kevés: a kis kiadóknak általában az jelent problémát, hogy nagyon nehéz bekerülni a nagyobb könyváruházláncok kínálatába, néha azért, mert a terjesztők bizonyos esetekben egyben kiadók is, emiatt konkurenciaként kezelik a többieket. Mint mondja, nem megfelelő Magyarország megjelenése a bolognai könyvvásáron sem - ez nagyjából a gyerekkönyvkiadás frankfurti könyvvására -; míg a szomszédok közül a zseniális illusztrátoraival érkező Csehország vagy Horvátország nagy hangsúllyal tud szerepelni, a magyar kiadók részben anyagi okokból egyszerűen elvesznek a kínálatban. A pályázati lehetőségek sem megfelelők. Gyerekkönyv kiadására nem nagyon lehet honnan pénzt szerezni; a szövegekkel esetleg az NKA Szépirodalmi Kollégiumához lehet pályázni, de az illusztrációkkal már nincs hová fordulni.

A Pagony Pozsonyi úti boltjában (a másik, a Kispagony Budán, a Lövőház utcában van) persze más kiadók kötetei is megtalálhatók. Még mindig feltűnő a Móra dominanciája, amely az ismert, újra és újra kiadott köteteken kívül Janikovszky Éva sokáig hiánycikknek számító munkáiból dobott piacra sorozatot. Náluk jelent meg Henning Mankell svéd szerző tetralógiája (ez már az idősebbeknek, a 10-12 éveseknek szól). A másik svéd "ász", Astrid Lindgren az Egmont Kiadónak jutott: Kalle, Harisnyás Pippi, Juharfalvi Emil és Háztetey Károly (régebbi fordításban Karlsson, a tetőlakó) kizárólag náluk jelenik meg magyarul. Északon maradva - nem vagyunk részrehajlók, de a skandináv gyerekirodalom más országokéhoz képest nagyon erős mezőny -, Sven Nordquistot a General Press jelenteti meg.

Az Animus sikersztorija és a magyar gyerekkönyvszektorban eddig szokatlan marketing-stratégiája J. K. Rowling hősével, Harry Potterrel elég ismert. A Gabo Kiadó a Harry Potter-rajongók szüleinek egykor tinédzser, azóta felnőtt, de ugyanannyit kétballábaskodó antihősét, Adrian Mole-t "nyúlta le" (a szerző: Sue Townsend). Az Európa többek között Michael Ende Végtelen történetét adta ki néhányszor 1985 óta.

A Mórát, a máig legismertebb gyerekkönyvkiadót is megkerestük. A rendszerváltás után nehezen alkalmazkodtak az új helyzethez - mondja Merényi Ágnes főszerkesztő. Monopolhelyzetük megszűnt, az állami támogatás elapadt, csökkent a kiadványszám, és sikeres hazai és külföldi szerzők jogai is más kiadókhoz kerültek. A változás 1997 körül kezdődött, azóta ismét növekszik a címszám, évente több mint száz kötetet jelentetnek meg. A "vezető szerep" Merényi Ágnes szerint többféleképpen érthető: kereskedelmi értelemben a Móra ma már nem piacvezető, de 50 évnyi hagyománnyal nehéz felvenni a versenyt. Szerinte egyébként vannak olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy az utóbbi években divatba jött a gyerekkönyv, ezt részben a Harry Potter-jelenség igazolja, és az, hogy sok olyan szerző is megpróbálkozik gyerekkönyvírással, aki azelőtt soha. Az utóbbi egy-két évben a legtöbb azokból a Móra-kiadványokból fogy el, amelyek iskolai segédanyagként vagy kötelező (ajánlott) olvasmányként is használatosak. Évente több tíz ezer darabot adnak el például a Gőgös Gúnár Gedeonból, a Mosó Masa Mosodájából vagy az Ablak-Zsiráfból, de hasonló módon fogy A Pál utcai fiúk, a Micimackó és A kis herceg is. A kortárs szerzők művei eleve alacsonyabb, pár ezres példányszámban jelennek meg. A verseskötetek a Mórától sem fogynak jól: kétezer példánynál több nem is igen jelenik meg belőlük. A külföldi vásárokon a Móra is részt vesz, de inkább jogokat vásárol, a magyar szerzőket sokkal nehezebb eladni külföldön. Ennek ellenére Janikovszky Éva művei több mint 30 nyelven jelentek meg, de Békés Pál, G. Szabó Judit és Sohonyai Edit könyveit is lefordították már több nyelvre.

A gyerekkönyvkiadás, legalábbis az összképből úgy tűnik, eléggé gyerekcipőben jár még Magyarországon, amit nemcsak a kapható kötetek vegyes minősége, a gyerekkönyvkiadók kis száma és anyagi küzdelmei mutatnak, de az is, hogy a különféle folyóiratokban vagy a napilapok kulturális rovataiban alig-alig jelenik meg gyerekkönyvről szóló recenzió. Mintha maga a szakma sem ismerné fel: ha nem segíti, hogy a gyerekek megszeressék a könyvet, hamarosan lehúzhatja a rolót - előbb-utóbb elfogynak ugyanis az olvasók.

Biztató ebből a szempontból a Csodaceruza című gyerekirodalmi folyóirat léte: az évi hat számban más érdekességek mellett az összes színvonalas új kötetről beszámolnak. Kár, hogy ezt a folyóiratot - kipróbáltuk - szinte sehol sem lehet megvásárolni.

Neked ajánljuk