Könyv

Magánybeszéd

Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra

  • Sipos Balázs
  • 2015. augusztus 16.

Könyv

Tárcasorozatait és az azoktól függetlenül íródó novellásköteteit elnézve Szvoren Edina megállás nélkül dolgozik. Kivételes szakmai tudatosságot árul el, hogy ennek ellenére nem elégszik meg a bevált stiláris megoldások újrafelhasználásával.

A legalább két kötetre való ötletből összeállított, elbeszéléstechnikai játékokban tobzódó Pertu, valamint a hosszabb szerkezetekkel és a hátborzongató szétszabdalással végzett kísérletek, vagyis a Nincs és ne is legyen után az új, karcsú gyűjtemény a fegyelmezettségből épít újszerű poétikát.

Ez a kötete is elegánsan használja a modern magyar prózahagyományt: a személyesség elbizonytalanítása és a kíméletlen sűrítés Mészölyt idézi (különösen a Kinderszenen-sorozat haiku-novellái, például ez a mondatpár: „Egyikünk kiszúrta, hogy eladó a szék, amin az özvegy ül. Én voltam az.”); a figurák hétköznapi elesettsége és a megejtő abszurd Örkényt (lásd a Trifánné kedves sötét remeklését: „Ülök az ágyon. Ami a testem két oldalán lóg, az nem ruha: ezek a bojtok és rojtok a karjaim.”); a gyermeki tapasztalás meghökkentő brutalitása a korai elbeszélések Nádasát (többek között a nagyszerű című Megszégyenítő vonása az emlékezetnek, hogy mindenre vágyik, amit megőriz). De a hagyomány kiaknázása a legkevésbé sem gátolja Szvorent abban, hogy újszerűen gyönyörű dolgokat csináljon az olvasójával.

Szvoren korábban előszeretettel kísérletezett az egy-egy szövegegységen belüli perspektívaváltással: egymásba montírozott, egy világba helyezett párhuzamos monológokat. A novellákon belül, a párhuzamosok között, létrejött egy-egy interszubjektív tér: egy „külső” világ. Kikövetkeztethető volt – a szubjektívek ütközéseiből – valami objektív. Ez most nincs. Egy-egy novella monológszerű egység. Maga a kötet folyamatos perspektívaváltogatás, de a világok nem ütköznek, hanem párhuzamosan futnak egymás mellett. Mintha társak nélkül, egyedül lennének, egymás mellett, cellákban.

Noha a szereplőválasztásban ezúttal is előnyben részesülnek a kisvárosi, alsó közép- és munkásosztálybeli nők és gyerekek, a novellák nem egy szociológiai katalogizálás jegyé­ben kerültek egymás mellé. Az életvilágukról keveset szóló figurák tudatának ábrázolásával Szvoren privát nyelveket vizsgál: nem cselekményt vagy figurákat, hanem intim magánbeszédeket.

Figuráiból – a deviánsból, a kiszolgáltatott gyermekből vagy a leigázott nőből – hiányzik a biztonságos hétköznapi tudatosság: ők produkálják a legvadabb nyelvi kombinációkat. Ezért bizonyulnak adekvát választásnak. A világuk, a tetteik, a viszonyaik csak magánbeszédeik fénytörésében – amit nevezhetünk a tapasztaló tudat munkájának is – jelenik meg. Magánbeszédük uralhatatlan aktus: benne történés és képzelet, emlék és vágy, tudatos reflexió és esetleges asszociáció önkényesen keveredik. A „külső történések” – a novellák cselekményei – és a mellékszereplők alárendeltek: beleolvadnak ezekbe a megállíthatatlan belső zajlásokba. Annyira sajátos nyelv mormol a főszereplők tudatában, hogy a ki­szakadás, világuk megosztása másokkal lehetetlen feladatnak tűnik. Ez teszi őket rettenetesen magányossá.

Szvoren mindezt önkényes mondatfűzési technikával, mulatságos és költői elvétésekkel érzékelteti. Régebben ezt az irodalmi technikát tudatfolyamnak nevezték – a fogalom mára kikopott, legfőképp azért, mert csapongást és fegyelmezetlenséget konnotál, ami a technika kidolgozóira (Joyce, Woolf, Faulkner vagy Beckett) a legkevésbé sem jellemző. Ugyanis a tudatműködés önkényes irracionalitását, paradox módon csak a legnagyobb fokú írói önfegyelemmel érdemes ábrázolni: megteremtve a beszélő nyelvének privát szabályszerűségét.

Szvoren novellái ehhez méltóan megkomponáltak. Mivel nem hagyatkozhat a realista dramaturgiára (ahol a cselekmény szabja meg a mondatok egymásra következését és jelentőségét), annál fontosabbá válik, hogy a különböző pontokon elhelyezkedő mondatok nyomatéka pusztán a szöveglogikából (nem pedig a cselekményből) következően legyen eltérő. Kiemelkedő elbeszélői készséget igényel, hogy ne csak a nyitó- és zárómondatok, hanem a többi is világosan elkülöníthető funk­cióval bírjon. Ebben a rendben nem ott van az „erős mondat”, ahol a cselekményben valami brutális történik. Ahogy a velünk megeső brutálisra is képtelenség „azonnal” reflektálni.
A novellák azért nagyszerűek, mert noha tagadhatatlanul rendezettek, nem érthetjük meg, miféle belső elv alapján azok. Ezzel a következetes eljárással Szvoren demonstrálja, hogy az intim közelség – amibe az olvasót hozza – nem jár együtt kiismerhetőséggel: éppen ez a közelség fedi el előlünk a nyelvek gazdáit. A beszélő figurák megpillantásához komoly erőfeszítéseket kell tenni: új meg új nyelvi logikákhoz, amorf szerkezetekhez kell igazítani az olvasói figyelmet. Ennyiben Szvoren novellái empátiagyakorlatok.

Egy-egy magánbeszéd önmagára zárulását magánynak hívjuk. Amire talán épp az ilyen, szélsőségesen személyes magánbeszédek iránti figyelem lehet az ellenméreg.

Magvető, 2015, 192 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.