Képregény

Marta Breen–Jenny Jordahl: Nagyszerű nők

Könyv

Az egyenjogúságért folytatott küzdelem 150 éves története még csak véletlenül sem játék és mese. Akkor sem, ha a feminizmus rövidnek mondható sztorija épp képregényes formában van megjelenítve. Mert igazából letaglózóan felemelő gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt a nőjogi mozgalmakat (még ha csak nagy vonalakban is) összegyűjtve látni a rabszolgaság elleni, valamint a női választójo­gért vívott harcoktól a #metoo mozgalomig. A két norvég szerző, Marta Breen író és Jenny Jordahl illusztrátor könyvének egyebek közt az is rendkívüli erénye, hogy valódi ismeretterjesztést nyújt a szövegbuborékok sűrűjében, mégis narratív módon a tényekre szorítkozik és megannyi infót közöl. Bogarásznivaló illusztrációinak stílusa karakteresen egyedi, találóan közvetít érzéseket, ráadásul humoros is. Bár a feminizmus újabban kis hazánkban szitokszó, aligha lehet e könyv bárki számára is bántó. Nem kell még csak vad feministának sem lenni – bármit is jelentsen ez a címke – ahhoz, hogy (a magyar könyvpiacon) hiánypótló kötetnek tekinthessük e nőtörténelmi összefoglalót. Rousseau nevelésről alkotott nézeteitől a női önrendelkezés történetén, a szabad szerelem ideáján át, a Nobel-békedíjas Malála Júszafzaiig remek példákat felmutatva kicsit minden, a nőket érintő számottevő fordulatról, eseményről szól ez a könyv, nem megfeledkezve a ma is tartó, modern kori nonszensz korlátozásokról, borzalmakról. Az életről, az életre nevel, hogy egy lány, nő (meg persze fiú, férfi) se hagyja, hogy zsebre tegye a világ.

Fordította: Molnár Kata. Cser Kiadó, 2019, 128, oldal, 3495 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."