„Mégis van egy meghasadt szíved” – Háy János író

  • narancs.hu
  • 2014. december 22.

Könyv

Súlyos, kemény válaszokat kaptunk Háy Jánostól, amikor a falu világáról és a gyerekkori traumákról kérdeztük. Nagyinterjúnk a karácsonyi számban olvasható, de azt csak itt árulja el, hogyan lehetett volna próféta.

Idei könyve, a falun játszódó Napra jutni jó apropó volt ahhoz, hogy beszélgessünk vele a rendszerváltás óta pocsékba ment évekről, a világgal való első szembesülésről, amely „mindenképpen összehorzsol”, vagy épp arról, hogy miért nem politizál.

Mindezt kifejti szépen a karácsonyi dupla számban, hogy a fal adja a másikat. De amit előző regényének gondolati íveiről és a prófétai pályáról mondott Nagy Gergely Miklósnak, azt csak itt olvashatják.

MN: Előző regényedben, A mélygarázsban a férfi szerepelő igen depresszív, a polgári életformát szinte minden pontján tagadó nagymonológja próbára teszi az olvasót. Nem féltél attól, hogy olyan súlyos, olyan nyomasztó ez, hogy az olvasód egyszerűen nem bírja ki?

false

 

Fotó: Németh Dániel

HJ: Az olvashatóságtól nem féltem. Van benne egy olyan stilisztikai tekerés, mintha ráálltál volna egy futópadra, s ha nem kapkodod a lábad, eltaknyolsz. Az már más kérdés, hogy mit feszeget a szöveg, milyen kérdéseket. Az tényleg veszélyes terep. Könnyen kiverheti a biztosítékot, de ha kiveri, hát kiveri. Sokszor nekem is kiverte, de mégis betonbiztos voltam benne, hogy ezt nekem meg kell írnom, méghozzá a legprovokatívabb módon. Problémát, vagy inkább úgy mondom, írói nehézséget az jelentett, hogy a szövegnek csak gondolkodástörténete van, és ott volt a nagy kérdés, hogy mely gondolatnak hol a határa. Gondolatkonstrukciók épülnek egymásra, s ezeket a végtelenségig lehet terjeszteni. Miközben élményt okoz a gondolat továbbépítése, főleg nekem, aki amúgy is annyira szeret okoskodni, érezni kell, hogy nem pördültél-e túl a szükségszerű mennyiségen.

Egy novellában nem szerepelhet egy-két töltelékmondat sem, de a regény elbír némi hordalékot. Az én nagy kedvenceimnél is van hordalék, Dosztojevszkijnél is, nem beszélve Tolsztojról. De hogy mennyi az a hordalék, és hogy a benned lévő mérőón, amire egyedül tudsz építeni, az ízlés, helyesen mutat-e rá, hogy ez még igen, az már nem, szóval az ízlés tud-e ilyenkor működni – ez volt az egyik gondom a megíráskor. A másik pedig az, hogy a főhősöm mögé, aki nem hajlandó definiálni magát a társadalom irányából, hogyan teszek oda mégis egy társadalmi meghatározást. Hogyan tudom azt érzékeltetni, hogy ő nemcsak egy káráló barom, hanem van érzelmi hátországa és múltja. Mert abban a felállásban, ahol te oppozícióban vagy a világgal, nem nagyon fér bele, hogy neked mégis van egy meghasadt szíved.

MN: És a közhelyek nem voltak problémák? Amit mondjuk a fogyasztói társadalomról állít ez a férfi, azok nemigen eredeti dolgok. Ez nem öli meg a befogadást?

HJ: Ettől sem féltem. Azt gondolom, hogy a világról való gondolati beszédbe csak úgy lehet téged berántani, hogy bizonyos paneleket is megmozgatok. Ha ez nincs, akkor az olyan, mintha eleve kapukkal zárnád el a szöveg bejáratait. Az persze nagy hiba volna, ha a futamok nem keverednének ki a panelekből. És bármit is lehet mondani A mélygarázs gondolati meneteire, egyik sem légből kapott, olyan problémák mentén szerveződtek, amelyekkel mindannyian foglalkozunk. Ilyen-olyan módon, hamisan vagy nem hamisan, magunkat áltatva vagy őszintén. Ez olyannyira így van, hogy lett volna lehetőségem átlépni az író szerepkörből a prófécia területére.

MN: Hogyan?!

HJ: Miután egyes szám első személyű az elbeszélés, az olvasók egy része beazonosított, még a feleségem is megkérdezte, hogy te ennyire utálod a karácsonyt meg a nyaralásokat, nem is mondtad. Szóval hirtelen azonossá váltam a főhősömmel, sokan úgy gondolták, esetleg meg tudnám oldani a problémáikat, életvezetési tanácsadóvá lettem, helyesebben lehettem volna, de nekem kicsit idegen ez a szerep. Hiszen a magam életében is csak botladozom.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.