„Mélységesen nem érdekelték a madarak” – Jonathan Franzen a Narancsnak

Könyv

Legfrissebb lapszámunkban a könyvfesztivál sztárjával, a Szabadság és a Javítások szerzőjével közlünk exkluzív interjút. Bónusz: Franzen madarakról, kutyákról és egy nagy barátságról – csak itt!

magyarnarancs.hu: Barátjával és írókollégájával, David Foster Wallace-szel (az Infinite Jest 2008-ban elhunyt szerzője) sok mindenben egyetértettek, de volt valami, melynek fontosságáról sehogyan sem tudta meggyőzni Wallace-t, hiába voltak jó barátok. Ez a valami az önnek oly kedves birdwatching, a madárfigyelés volt.

Franzen madarakkal

Franzen madarakkal

 

Jonathan Franzen: Tudomásul vettem, hogy nem mindenkinek klappol a madarak naphosszat való, elmélyült figyelése. Különösebben nem voltam csalódott, de annyit azért megjegyeznék, hogy a barátaim többsége legalább vette a fáradságot, és tett egy próbát, de David oda se bagózott. Semmivel sem lehetett jobb belátásra bírni.

magyarnarancs.hu: Mit sejt a barátja madáraverziója mögött?

JF: Azt hiszem, több tényezőből épült fel ez az ellenállás. Az egyik a kettőnk baráti viszonya volt. Barátok voltunk, ez igaz, de nagyon is rivalizáló barátok. Állandó versenyben álltunk egymással, és egy ilyen rivalizáló barátságban a felek a közelébe se merészkednek annak, amiben a másik jeleskedik. Nyilván én is sok mindent kerültem, csak mert David tűnt ki bennük. Ő például nagyon is otthon érezte magát az amerikai főiskolai környezetben, világéletében szerette ezt a közeget, valamilyen pozíciót mindig betöltött. Én viszont nagyon is ellenségesen viseltettem az amerikai akadémiai világgal szemben, és ebben valószínűleg nagy szerepet játszott David szembetűnő otthonossága is. Nos, ez a lélekboncoló olvasata a dolognak, de létezik egy ennél szimplább magyarázat is; ahogy azt a róla szóló esszémben is megírtam, Davidet mélységesen nem érdekelték a madarak. Ami azért is furcsa, mert semmi e világon, sem élőlény, sem élettelen dolog nem állt hozzá olyan közel, mint a kutyái. Ő és a kutyái egy külön világot alkottak. Élt-halt értük, teljes mértékben azonosult velük, úgy szerette őket, mint senki mást. Ami ezen túl volt, például a természet, a madarak világa, az hidegen hagyta. A saját világába volt bezárva. Egy olyan szigeten élt, melynek ő volt az egyedüli lakója. Meg persze a kutyái, akik boldogok voltak, hogy a részesei lehetnek David privát univerzumának. Szomorú voltam, de tudomásul vettem, hogy ez van. Persze az is lehet, hogy csak én magyarázom bele ezeket a dolgokat.

David Foster Wallace kutyával

David Foster Wallace kutyával

 

magyarnarancs.hu: És ön hogy áll a kutyákkal?

JF: Szeretem a kutyákat. Még a macskákat is, de közülük inkább a szobacicákat részesítem előnyben. Kutyát hallottam a háttérben? Vagy gyerek volt?

magyarnarancs.hu: Nem gyerek, kutya. Itt fekszik mögöttem. Polli, nyugi!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.