Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon

  • Lakner Dávid
  • 2015.04.23 14:28

Könyv

Két kerekasztal-beszélgetés is volt tegnap Michel Houellebecq új regénye, a Behódolás hazai megjelenése ürügyén. Szerencsére olyan résztvevő is akadt, aki olvasta a könyvet.

Megszokhattuk, ha egy kényes témáról írott, provokatív regény jelenik meg, akkor a viták inkább az egyéni prekoncepciókról és rögeszmékről szólnak, mint a könyv tartalmáról, esztétikai dimenzióiról. A magyar kiadás borítója, mely a nikábbal letakart Mona Lisát ábrázolja, nagy vihart kavart a külföldi sajtóban: volt, aki szerint a grafika kedvére lehet a nacionalista miniszterelnök híveinek, más úgy vélte, ez a szélsőjobb számára lehet kedvező. Nos, ők épp úgy értették félre a Magvető borítóját és a hazai szélsőjobbot, ahogy a Republikon tegnapi konferenciájának néhány felszólalója, és csupán az volt a különbség, hogy ők a regény (vagyis inkább a regény „híre”) kapcsán hangoztatták: iszlámellenes húrokat penget, az emberek félelmére próbál játszani, ijesztgetni kívánja az olvasót.

Mindezt úgy, hogy a könyv szerkesztője, Láng István már az elején elmondta, hogy a regény nem iszlámellenes, mert nagyjából mindenkire nézve sértő, kivéve a muszlimokra. A regény amúgy francia közeljövőben játszódik, és azt mutatja be, milyen változások történnek az országban azután, hogy egy muszlim jelölt nyeri az elnökválasztást.

Ennek ellenére Sulok Zoltán, aki az első kerekasztal-beszélgetés többi résztvevőjéhez hasonlóan nem olvasta a művet, azzal kezdte: „Egy ilyen regénnyel az embereket megfélemlítik, ijesztgetik őket a kisebbséggel, aztán ha pogrom lesz, mindenki mossa a kezeit.” A Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke a regény tárgyi tévedéseire kívánta felhívni a figyelmet: hogy az iszlám nem tiltja a nők munkavállalását, hogy kötelező kendőviselet sincs, és egyáltalán, „az iszlámban kulcskérdés, hogy nincs kényszer a vallásban”. Mindezek miatt azt a következtetést szűrte le Sulok: „Rendben, fikció, de köszönő viszonyban sincs a valósággal.”

false

 

Fotó: Narancs

A Heti Válasz újságírója, Szőnyi Szilárd a regényt antiutópiaként írta le, és Spiró György Feleségversenyéhez hasonlította, míg N. Rózsa Erzsébet, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója úgy vélte, „értelmezünk, interpretálunk, de ilyenkor érdemes lehet megkérdezni valakit az iszlám közösségből, hogy ő mit gondol”. Szőnyi azt fejtegette, hogy az iszlám kihívást intéz az ő keresztény vallásához, „az iszlám ma hasonlóképp működik, mint az én vallásom a középkorban”. Később hozzátette: ő egy kiegyensúlyozott, boldog családban él, távol áll tőle a dekadencia és a nihilizmus, mégis fontosnak tartja a könyvet, mert „pontosan mutatja be a hit nélküli társadalmat”. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő is azt ecsetelte, hogy már beszélhetünk egy vallástalan Európáról, viszont azok a keresztény értékek, melyek mentén ő is él, olyan erősek, hogy itt fognak maradni.

Bár a kerekasztal-beszélgetések elvileg különbözőképp járták volna körül a témát, a második nem különbözött sokban az elsőtől, még a feltett kérdések is hasonlóak voltak. („Provokációnak tartják-e a regényt?”) Válaszában Seres László provokált: „Én tényleg iszlamofób vagyok liberálisként, rettegek az iszlámtól” – mondta.  A hvg.hu publicistája szerint nem az a multikulti, ami napjaink Európájában látható, mert így csak párhuzamos társadalmak jönnek létre. „Még az is rasszizmusnak számít, ha elvárjuk, hogy tanulják meg az adott ország nyelvét. Az iszlámban nincsenek női és melegjogok, így egy új totalitárius kihívást jelent, Európának pedig meg kell védenie magát.” György Péter esztéta szerint Seres túlretorizál és totalizál egy létező konfliktust, és illúzió azt gondolni, hogy a jövő Európájában majd nem lesznek ellentétek. György szerint világosan ki kell jelenteni, hogy itt az emberi jogok mindenkire vonatkoznak, a nőknek szabad szólásuk van, „de ez nem egy iszlám–nem iszlám probléma”. Később Seres elismerte: „Egy olyan országban beszélünk erről, ahol a Kúria friss döntése szerint a vallásszabadság fontosabb, mint a szegregáció tilalma.” A sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola igazgatója, Derdák Tibor is arról beszélt: tudja, mit értett Merkel azon, hogy megbukott a multikulti, de egy ilyen mondat nem jogállamban nem jogállami megoldásokhoz vezet. Példaként hozta, hogy mikor Sajókazán népszámláláskor sokan a Dzsaj Bhím közösséghez, egy buddhista csoporthoz tartozónak vallották magukat, rendőrségi eljárás indult. Mondván, hogy miért vallották ennyien nem katolikusnak magukat, amikor annak keresztelték őket. A Francia politika blog szerkesztője, Soós Eszter Petronella szerint ha multikulturalizmusról beszélünk, tudnunk kell, hogy az már egy létező dolog. „Az lehet, hogy a francia modell nem működik, de az amerikai már relatíve működőképesnek tűnik” – tette hozzá.

A vége felé György Péter azt vetette fel: ő olvasta (!) a kötetet, és úgy érzi, túlságosan észből írta Houellebecq, miközben „az észből írott irodalom nem időtálló termék”. Soósnak viszont épp ez tetszett benne, szerinte Houellebecq ezzel az „identitás legmélyének kérdéseit” teszi fel.

Neked ajánljuk