Könyv

Ménes Attila: Folyosó a holdra

  • Makai Máté
  • 2017. január 15.

Könyv

Valahol végbement egy rendszerváltás. Lerongyolódott, megváltozott, sosemvolt Debrecent ismerhetünk fel, ahol bandák és helyi milíciák alakulnak, és az elnök, a parasztok, a tolvajok, az árusok, félnótások, vagyis mindenki a vásárra készül, ahol valami biztosan történni fog.

Ménes Attila új regénye három hosszabb fejezetből áll, melyek közül kettő egy-egy monológ. Az egyiket a súlyos koponyasérülése miatt bolondokházába került Zúzmó, a másikat a húga, Léna mondja el, az utolsó rész pedig harmadik személyben követi Léna tizenöt éves fiát, Kenyért. A félkegyelmű, ám korántsem bolond férfi azt híreszteli, ő vezetheti majd a húgát a vásárban, aki – sok más nővel együtt – a vásárban eladja majd a testét, és mivel jó húsban van, szépen keres vele. Léna elmeséli, amint rossz cipőben, téli lucsokban, árkon-bokron átkelve mindent megtesz azért, hogy túrót szerezzen, és túrós palacsintát készíthessen a férfikorba érő Kenyérnek, akit valójában más sem érdekel, mint hogy bandavezér legyen. Eközben felbukkan a forradalmár Paolo, hogy elrabolja Lénát. Az elnök, egyben diktátor és jóságos országapa ezalatt a vásári szónoklatát tervezi: mégis hogyan mondja el, hogy ami van, az jó. Aztán felrobban egy bomba, és újból ropognak a puskák.

Szuggesztív szöveg, kevés cselekménnyel, ami a többfelé futó szálakat drámaian fonja össze egy apokaliptikus sorsfordulóban. Ízes realizmus, bodori hatások, és mintha egy kis Tar Sándor is lenne itt. Iróniával áthatott disztópia testközelből, finom politikai analógiák. Az olvasó kicsit nyomorog, aztán felröhög, és gyönyörködik a stilisztikai bravúrban, míg a szerző a regisztereket váltogatja. Egyszerre nem e világi, idegen, mégis egyszerű és felismerhetően saját, magyar. Mindent összevetve afféle vásári tragikomédia, egy érett szerző cirkuszi mutatványa.

Jelenkor, 2016, 304 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.