Képregény

Blacksad

  • Baski Sándor
  • 2017. január 15.

Könyv

Minden józan számítás szerint közröhejbe kellene fulladnia az olyan történeteknek, amelyekben állatok emberként viselkednek. Mégis, hogy tudnánk komolyan venni egy ballonkabátban bagózó macskát, vagy egy rugós bicskával hadonászó gyíkot? Ehhez képest még a holokausztról (Maus) vagy a depresszió kínjairól (Bojack Horseman) is lehet valami újat mondani néhány antropomorfizált állat segítségével.

false

A paradigmaváltás pont nem szerepelt a Canales–Guarnido író-rajzoló páros tervei közt, amikor 2000-ben kiadták a ma már nyugodtan kultikusnak nevezhető Blacksad első részét. Az albumformátumú képregény hiánytalanul mondja fel a hardboiled regények és a film noirok összes kötelező toposzát. Az idő és a helyszín természetesen az ötvenes évek Amerikája, főhősünk egy saját életét narráló cinikus magándetektív, a cigarettafüstös bárok könnyűvérű nőkkel vannak tele, a háttérből öltönyös gazemberek irányítanak, és persze felbukkan egy femme fatale is.

A két spanyol közül az író Canales tulajdonképpen csak a kötelezőt hozza, még az állattársításai is az elvárásokat követik (a rendőrök kutyák, az alvilági figurák hüllők stb.), Guardino az, aki egészen más dimenzióba emeli a projektet. Az egykori Disney-animátor paneljei elképesztően kinetikusak, beállításait tanítani kellene (valószínűleg már tanítják is), a hátterek, a szobabelsők és az utcaképek pedig bőven megütik a rajzolt univerzumokban elérhető realizmus maximumát. Guardino közreműködésének köszönhetően a Blacksad nem csak képregényként, de popkulturális művészeti albumként is lapozható.

Fordította: Nagy Krisztián. Pesti Könyv Kiadó, 2016, 48 oldal, 4999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.