Minden józan számítás szerint közröhejbe kellene fulladnia az olyan történeteknek, amelyekben állatok emberként viselkednek. Mégis, hogy tudnánk komolyan venni egy ballonkabátban bagózó macskát, vagy egy rugós bicskával hadonászó gyíkot? Ehhez képest még a holokausztról (Maus) vagy a depresszió kínjairól (Bojack Horseman) is lehet valami újat mondani néhány antropomorfizált állat segítségével.
| ||
A paradigmaváltás pont nem szerepelt a Canales–Guarnido író-rajzoló páros tervei közt, amikor 2000-ben kiadták a ma már nyugodtan kultikusnak nevezhető Blacksad első részét. Az albumformátumú képregény hiánytalanul mondja fel a hardboiled regények és a film noirok összes kötelező toposzát. Az idő és a helyszín természetesen az ötvenes évek Amerikája, főhősünk egy saját életét narráló cinikus magándetektív, a cigarettafüstös bárok könnyűvérű nőkkel vannak tele, a háttérből öltönyös gazemberek irányítanak, és persze felbukkan egy femme fatale is.
A két spanyol közül az író Canales tulajdonképpen csak a kötelezőt hozza, még az állattársításai is az elvárásokat követik (a rendőrök kutyák, az alvilági figurák hüllők stb.), Guardino az, aki egészen más dimenzióba emeli a projektet. Az egykori Disney-animátor paneljei elképesztően kinetikusak, beállításait tanítani kellene (valószínűleg már tanítják is), a hátterek, a szobabelsők és az utcaképek pedig bőven megütik a rajzolt univerzumokban elérhető realizmus maximumát. Guardino közreműködésének köszönhetően a Blacksad nem csak képregényként, de popkulturális művészeti albumként is lapozható.
Fordította: Nagy Krisztián. Pesti Könyv Kiadó, 2016, 48 oldal, 4999 Ft
