Mesekönyv

Nyulak szigete

Irene Dische-Hans Magnus Enzensberger-Michael Sowa: Esterházy/Egy házy nyúl csodálatos élete

  • - bori -
  • 1996. október 10.

Könyv

Egyfelől nagyon vártam erre a könyvre, másfelől csipetnyi csalódás volt, mindazonáltal nem bántam egy jó rénusi forintot sem, amit ráköltöttem esterházyra. De kezdjem inkább az elején.

Pár éve kezemben járt az eredeti svájci kiadás, elolvasni nem tudtam, csak végiglapozni, bámulni a képeket, aztán csak vártam, hogy majd megjelenik magyarul, és akkor én megveszem a gyereknek, mint álszent apa a villanyvonatot.

A címe szójáték, a húsvéti nyúl német megfelelőjének és egy magyar főrendi család - szűkös határainkon túl is jól csengő - nevének összehangzásán alapul. A kiadó nem bírta kihagyni a ziccert, hogy e történelmi nevet viselő magyar írót kérje fel fordítónak, ki mellesleg még baráti viszonyban is van a svájci szerzőpárral. Ennyit a műhelytitkokról.

Ne kerteljünk, a magyar Esterházy az egy Esterházy-mű, újabb tétel a kiváló író bibliográfiájában. Mi sem természetesebb, mint hogy Esterházy Péter fordítás közben (mellett, helyett) nem állhatta meg reflexiók nélkül, a fenébe is, ezek a nagyvonalú svájciak mindjárt a második bekezdésben leosztrákozták a családot. "Amint a pocsék időjárás dacára jeleztem - hördül föl a fordító a maga decens, nagyúri módján -, itt muszáj vagyok megállani s közbeszólni, pedig Michael Sowa látja lelkem, én itt csak csöndesen fordítgatni szeretnék a képek között, aztán este hazamenni. Az világos, hogy nem a szépségemért lehetek itt, hanem azért, mert a könyv bizarr címe megegyezik az én édesapám cifra nevével. De hát drága kollégák, oh Ájrin és jó Magnus, ezt az Ausztriát nem hagyhatom így a szőnyegen heverni! Egy labancot mint részigazságot még lenyelnék, de hogy osztrák! Magyar! - ehhez ragaszkodnom kell, nem mintha nagy bót vóna, ténykérdés." Lássuk be, ez minimum lábjegyzetért kiált, ezt egy magyarító sem állta volna meg szó nélkül, még ha nem oly nemes része is a nemzettestnek. De Esterházy hozzájárulása nem merül ki primér érzelmi reakciókban, kurucos közbekurjantásokban. Hiba volt így előreszaladni, mindjárt a második meg a harmadik bekezdésig, amikor van itt első is: "Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszódik..." - ezzel kellett volna kezdenünk. Esterházy ezzel kezdi, előzékenyen rávezetve az olvasót, miféle fordításra számíthat. Szép hűtlenre, amire cinkosan büszkék lehetünk, mint a magyar Micimackóra vagy Leacockra.

Miért is ne, amikor már az eredeti történet sem az a kisgyermekek meséskönyve, állathős ide vagy oda, ez a berlini falról szól - sajátos nézőpontból. A két fal közötti füves térségről, amely de jure a senki földje volt, de factumilag a keletnémet határőrök előretolt felségterülete, itten cirkáltak állig felfegyverkezve, páncélozott harci Trabantjaikon. Csak emberre vadásztak, így lett ez az abszurd hely a nyulak tündérszigete, mígnem eljött a gyászos emlékezetű 1990-es év, melyben űzött vadat, politikai menekültet csinált belőlük, iszkolhattak új hazát keresni. Nem árulom el a végét (és nem mesélem el az előzményeket sem), legyen elég annyi, hogy boy meets girl meg happy end, előtte sok kalanddal.

Ki emlékszik még rá, hogy az elején valami csalódást emlegettünk? Na, arról Michael Sowa tehet egyedül, az ő festményei. Mert jó könyv még csak akad, de ilyen világszép, gyöngéd, szellemes illusztrációkat még sose láttam.

 

Fordította és átdolgozta Esterházy Péter. Magvető, 1996

 

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.