Miklya Anna: A hivatásos

  • Benedek Szabolcs
  • 2011. december 21.

Könyv

Szezonja van a prostikönyveknek - szögezhetnénk le rosszmájúan, de nincs miért. Aztán az a mondat következhetne, hogy "de Miklya Anna nem Szalai Vivien" - ámbár egyoldalú ismeretség esetén nem volna elegáns összehasonlítgatni. A hivatásos irodalmiságához amúgy nem férhet kétség, még akkor se, ha a szövegben benne maradtak olyan mondatok, mint például "hétvégén valahogy nagyobb a tehetetlenségi együtthatóm", és hát az olyan közhelyszámba menő kijelentéseket is ki lehetett volna húzni, hogy "Ez lehetett a legjobb nekik: a körülrajongott szép, okos kis fejecskénkkel éreztetni, hogy hova való. Én meg csináltam, mert pénzt kaptam érte. Nem is jutott eszembe, hogy bűntudatot kéne éreznem."

 

A főhős Erika, a prostituáltból lett gimnáziumi tanár. A sztori szokványos iskolai történetté silányulhatna az unásig ismert kavarásokkal és intrikákkal, ám hamar kiderül, hogy mégse kurvából lesz a jó feleség, és a zűrök nem a kamaszhisztik és a kollegiális fúrások, hanem újra és újra a szex körül bontakoznak ki: kokainos gruppenszex, bűnös tanár-diák viszony, internetre kitett szexvideó, homoszexuális pedagógus az egyházi iskolában.

 

Miklya Anna tehetséges. Ezt nem csupán az bizonyítja, hogy huszonnégy éves korára a második regényét publikálta az ország egyik jelentős szépirodalmi kiadójánál, hanem A hivatásos egyes fordulatai és megoldásai is. Idővel egész biztosan képes lesz búcsút inteni a következetlenségeknek, és a nyelvezeten is csiszol majd.

 

Jelenkor, 2011, 174 oldal, 2500 Ft



Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.