Szezonja van a prostikönyveknek - szögezhetnénk le rosszmájúan, de nincs miért. Aztán az a mondat következhetne, hogy "de Miklya Anna nem Szalai Vivien" - ámbár egyoldalú ismeretség esetén nem volna elegáns összehasonlítgatni. A hivatásos irodalmiságához amúgy nem férhet kétség, még akkor se, ha a szövegben benne maradtak olyan mondatok, mint például "hétvégén valahogy nagyobb a tehetetlenségi együtthatóm", és hát az olyan közhelyszámba menő kijelentéseket is ki lehetett volna húzni, hogy "Ez lehetett a legjobb nekik: a körülrajongott szép, okos kis fejecskénkkel éreztetni, hogy hova való. Én meg csináltam, mert pénzt kaptam érte. Nem is jutott eszembe, hogy bűntudatot kéne éreznem."
A főhős Erika, a prostituáltból lett gimnáziumi tanár. A sztori szokványos iskolai történetté silányulhatna az unásig ismert kavarásokkal és intrikákkal, ám hamar kiderül, hogy mégse kurvából lesz a jó feleség, és a zűrök nem a kamaszhisztik és a kollegiális fúrások, hanem újra és újra a szex körül bontakoznak ki: kokainos gruppenszex, bűnös tanár-diák viszony, internetre kitett szexvideó, homoszexuális pedagógus az egyházi iskolában.
Miklya Anna tehetséges. Ezt nem csupán az bizonyítja, hogy huszonnégy éves korára a második regényét publikálta az ország egyik jelentős szépirodalmi kiadójánál, hanem A hivatásos egyes fordulatai és megoldásai is. Idővel egész biztosan képes lesz búcsút inteni a következetlenségeknek, és a nyelvezeten is csiszol majd.
Jelenkor, 2011, 174 oldal, 2500 Ft
